Talán együtt (Bucky Barnes ff) /Befejezett/

Tökéletes

Vivien szemszöge

A következő napok gyorsan teltek.

Bucky csak este volt itt, rengeteg volt a munka.

Amíg nem jövök helyre nem enged sehova.

Sam megoldotta, hogy Isaiah kapjon egy saját történtelmet Amerika kapitány múzeumban. Aminek külön örültem. Lehet, hogy az az öreg ember más nézeteket vall, de megérdemli, hogy a világ megtudja mint tett érte.

Bucky felkeresett még két embert a listáról. Ide se mehettem vele, de sokat beszéltünk róla.

Johnnal is beszéltem és megismertem a feleségét. Nagyon kedves nő. Nem bocsátkozott részletekbe, de azt mondta hallani fogunk még felőle. Erre kíváncsi voltam.

Ma délután megy a repülőnk. Sarahoz megyünk mindannyian.

A fejemen mindig ott lesz a heg, de már csak egy kis seb van.

Elmondta Sam, hogy úgy döntöttek mégsem adják el a hajót. Tudtam mennyire fontos ez nekik.

- Nem szeretném, hogy bármit is csinálj - mondta Bucky. Már a repülőgépen ültünk.

- Bucky, eltelt már egy hét és jól vagyok.

- Nem baj. Csak szépen pihenj.

Egész héten ezt csinálta.

Sarah megölelt, amikor találkoztunk. Annyira hiányzott.

- Jó látni téged. És most már ideje, hogy mindenről beszámolj - nézett Buckyra, aki kicsit távolabb állt tőlünk.

Már három napja voltunk itt. És én is segítettem nekik, hiába nézett rám szúrós szemmel Bucky.

Sam telefonált, mi pedig a kanapén beszélgettünk.

- Sharon megkapta a kegyelmet - mondta és ő is leült.

Teljesen elfeledkeztem róla. Nem is beszéltem meg még Buckyval, amit hallottam.

- Mi az a Madripoor? - kérdeztem.

Bucky rám nézett.

- Ne is említsd nekem. Életem legrosszabb helye volt - mondta Sam.

- Az egy hely?

- Igen. Miért? - kérdezte Bucky is.

- És ki az a Machinátor? Vagy micsoda.

Mindketten rám néztek.

- Hol hallottad ezeket?

- Először válaszolj.

- A Machinátor irányítja Madripoort. Veszélyes ember, mindenhova elér a keze. Mikor ott voltunk nem találkoztunk vele, de majdnem megölt minket.

Ekkor jöttem rá mekkora hibát követtem el, hogy nem kérdeztem azonnal.

- Baszki...Ezt elrontottam.

- Mégis mit Angyalom?

- Sharon a Machinátor.

Sam nevetett, de abbahagyta, amikor látta én nem nevetek.

Ekkor elmondtam neki, hogy mit hallottam.

- Miért nem mondtad? - nézett rám vádlón Bucky.

- Ne haragudj. Teljesen kiment a fejemből és a napokban alig láttalak.

Sam azonnal telefonált. De amint rákérdezett Sharonnál ő hárította. Majd elmondta, hogy én mindent hallottam. Ezek után azt mondta Samnek, hogy ebből maradjon ki, majd rányomta a telefont.

- Sajnálom. Nem tudtam mit jelent ez az egész.

- Most mi lesz? - kérdezte Bucky.

- Nem tudunk sok mindent tenni, mint figyelni őt. Kegyelmet kapott. De amint tesz valamit azonnal lecsapunk rá.

Nagyon rosszul éreztem magam. Bucky sem szólt hozzám, de Sam biztosított, hogy amint van valami lecsapnak rá.

Alváshoz készültünk, Bucky lefeküdt mellém.

- Ne haragudj, hogy úgy rád förmedtem. A napokban tudom, hogy kissé elhanyagoltalak.

- Bucky, van egy munkád és én megértem.

- Egy munka sem fontosabb, mint te.

Adott egy csókot. - Ne haragudj, Angyalom.

Újra megcsókolt, de ezúttal hosszabban. Mióta volt az az akció nem voltunk egymással. Annyira vigyázott rám.

Most pedig éreztem, hogy ezúttal nem fogja vissza magát.

Bucky szemszöge

Amikor megláttam Vivient véres arccal, nagyon megijedtem.

Talán túlzásba is estem azzal, hogy ennyire óvtam az utóbbi napokban. Tegnap este pedig eléggé rá förmedtem. Több, mint egy hete nem is értem úgy hozzá. Tudtam, hogy fáj a feje, így hagytam őt. De éjszaka sok mindent bepótoltam.

Most a mólónál voltunk. Sam unokaöccsei a fém karomra akaszkodtak és úgy emelgettem őket.

Sam lett az új Amerika kapitány és mindenki örült neki. Engem is visszavettek dolgozni.

Megkaptam a rangom és bevetésekre megyek majd Sam mellett.

Már egy ideje jár valami a fejemben, most már kivitelezni is kellene.

Ránéztem a lányra, akit mindennél jobban szeretek. És még mindig hihetetlen számomra, hogy ő is szeret.

Nem csak azt akarom, hogy a barátnőm legyen. Ennél többet szeretnék vele.

Vivien szemszöge

Már öt napja itt voltunk Samnél, szerintem ideje volt haza indulni.

Mindhárman a kertben ültünk.

- Azt gondoltam, hogy talán ideje lenne hazamenni - mondtam Buckynak.

- Maradhattok még. Senkit nem zavartok - szól Sam. - De ha menni akartok, ide bármikor jöhettek.

Megöleltem.

- Én is gondoltam valamire - szólal meg Bucky.

- Na és mire? Remélem semmi nyálas - mondta Sam.

- Azt beszéltük, hogy ha vége ennek az egésznek elmegyünk egy hosszú nyaralásra.

Nevettem, mert emlékeztem erre.

- És hova gondoltad? - Sam kérdezte.

- Mit szólnál Wakandához? - nézett rám.

- Tényleg? - tudta mennyire tetszett nekem az a hely. - De nem úgy volt, hogy oda ne menj egy ideig?

- Ha Suri megtudja, hogy miért mennék pakolni sem lenne időd.

- Rendben, menjünk oda - fogtam meg a kezét.

- De aztán ide is gyertek vissza. Az a mondat második fele már nem él.

Mindhárman mosolyogtunk. Én Bucky vállára hajtottam a fejem. Így tökéletes minden.

Végül Bucky Wakandában kérte meg a kezem.

****Vége****