Talán együtt (Bucky Barnes ff) /Befejezett/

14. Elválás

Bucky szemszöge

Míg sétáltunk Vivien végig Sammel beszélt. Kár volt megtanítanom ilyen jól angolul.

Egyáltalán nem tetszett, hogy velünk jön. Persze az is igaz, hogy most nem tud hova menni. Ha ezek után elkapják akkor tényleg csak a börtön várna rá.

De ez nem egy nyaralás lesz. Ha az a fickó megszerzi azokat a katonákat még én sem tudom megvédeni, ha jelen lesz.

Hiába akarom magam mellett tudni, ide nem jöhet. Ezt fáj beismernem, de most nincs biztonságban mellettem.

- Min gondolkozol, Buck? - Steve végig mellettem jött, de eddig nem beszéltünk.

- Nem szabadna velünk jönnie.

- És mégis hova vigyük?

- Biztosan van egy hely - pillantok rá.

- Van, de nem tudunk most odamenni. Az a fickó így is előnyben van.

- És mi a terved?

- Beszerveztünk pár embert. Lipcsében találkozunk velük. De előtte még van egy találkozónk.

- Úgy látom, hogy mindenki kész harcolni Amerika kapitány mellett. Pont, mint régen.

Steve ezen elmosolyodott.

- Van más oka is, hogy nem akarod azt, hogy velünk jöjjön? - tért vissza az előző témához.

- Nincs - hazudtam azonnal.

- Megmentetted, majd három hónapig együtt éltetek.

- Meglőtték, mert segített nekem. Nem hagyhattam ott - vonok vállat hanyagul. 

- Biztos, hogy csak ezért?

Inkább nem válaszoltam.

- Ismerlek Bucky.

Most sem szóltam semmit.

Talált Sam egy autót. Egy kék bogárt, elég lepukkant volt.

- A nagy hősök egy ilyen autóval mennek megmenteni a világot. - Vivien ezt magyarul mondta így a többiek értetlenül néztek rá.

- Nem az autó teszi az embert - válaszoltam neki.

- Mit mondott? - kérdezte Sam.

- Semmit - mosolygott.

Beültünk az autóba. Steve mondott valamit Viviennek, így ő hátulra ült velem. Inkább, mint hogy Sam üljön velem. Mégis mögé ültem és az ülése koppig hátra volt tolva. Remek.

Vivien szemszöge

Elindultunk és nem beszélt eddig senki egy szót sem.

- Szóval... - kezdtem bele.

- Nem tud csendben lenni. Ezt jobb, hogyha megszokjátok - mondja Bucky.

- Hova is megyünk pontosan? - tettem fel a kérdést.

- Most találkozunk valakivel, utána Lipcsébe.

- Komolyan? Olyan régen voltam már ott.

- Jártál Lipcsében? - kérdezte Sam.

- Egy hónapot töltöttem kint. Az iskola küldött ki még 16 évesen. Szép hely - mennyi bulis élményem van onnan.

- Hát mi most nem várost nézni megyünk, egy repülő kell.

- Remélem nem olyan lesz, mint ez az autó.

Bucky nevetett, Sam pedig hátra fordult.

- Elég idegesítő, hogy nem értem mit mondasz. Ez pedig itt mögöttem csak nevet. Honnan a francból érted?