Talán együtt (Bucky Barnes ff) /Befejezett/

Együtt (+18)

Vivien szemszöge

Nagyon sokat nevettem. És láttam, hogy most ő is igazán jól érzi magát.

Kellett ez nekünk és végre egy olyan randin voltam, amire mindig vágytam.

Tudom, hogy nagyon szemét voltam a férfiakkal, akikkel régen randiztam, mert mindig elképzeltem milyen lenne ez Buckyval. De sokkal jobb, mint számítottam rá.

Éppen a kabátokat vettük fel.

Én egy fekete szövet kabátot, ő pedig egy sötét kéket. Még ez is annyira jól állt rajta.

- Haza kísérlek - mondta.

Tudtam, hogy ez az az esély, amit meg kell ragadnom, amiről Steve is beszélt nekem.

Amilyen sokat beszéltünk bent az étteremben olyan csendben voltunk az autójában.

- Nem is tudtam, hogy van autód - szólaltam meg, amikor kiszálltunk.

- Nem mehetek mindenhova taxival, vagy metróval - mosolygott.

Felmentünk a lifttel. Az ötödiket laktam.

Kicsi lakás volt. De nekem pont elég.

Megálltam az ajtó előtt, kinyitottam. Majd az ajtóban szembe fordultam vele.

Bucky szemszöge

- Köszönöm az estét. Jól éreztem magam - mondta. Már az ajtóban állt.

- Remélhetem, hogy lesz második is?

Steve mesélte, hogy sosem volt második randija.

- Örülnék neki - válaszolt.

- Talán holnap?

Nevetett, ilyenkor volt a legszebb.

Nekem sem kellett több. Közelebb léptem hozzá.

Rám nézett, én pedig megfogtam az arcát.

Ha most nem teszem meg, soha nem fogom.

Felfelé nézett, hiszen olyan közel álltam hozzá.

Lehajoltam, vártam, hogy talán elhúzódik, de nem tette.

Megcsókoltam.

Először lassan, majd amikor viszonozta átöleltem.

Nagyon régóta akartam már ezt. Ha lett volna eszem még Bukarestben megteszem. Vagy talán hamarabb.

De nem bántam semmit. Sok dolgon mentünk keresztül mindketten. De most itt volt.

Átölelte a nyakam, én pedig beljebb léptem a lakásba.

Becsuktam magam mögött az ajtót és még beljebb mentünk.

A kezével megtalálta a villanyt, de egy percre sem engedtem el.

Levettem a kabátját és a földre dobtam. Mellé az enyémet is.

Ekkor engedtem el elsőre a száját.

- Ha most nem állítasz meg, akkor már nem lesz esélyed - szóltam.

Még katonaként voltam utoljára nővel. Eszembe sem jutott, hogy bárkivel is ilyen kapcsolatot létesítsek mióta önmagam vagyok. Addig a pillanatig, amíg őt meg nem ismertem.

Olyan régóta vágyom rá és most itt van a kezeim között. Ha nem állít meg, én nem fogok megállni.

- Honnan gondolod, hogy azt akarom megállj? - mondta halkan miközben a szemembe nézett.