Talán együtt (Bucky Barnes ff) /Befejezett/

2. A lövés

Vivien szemszöge

Remeg a lábam, amikor elindulok az ajtó felé. Fogalmam sincs hogy mertem ezt megtenni. Segítettem neki és ez a fontos. Visszaadtam, amivel tartoztam. Ennél többet nem tehetek. Megmentett és én is megmentettem. Ez így fair, csak jussak ki innen én is, mielőtt még bármi mást mondana nekem, vagy kédezne.

Egy kéz fogja meg a felkarom és megállít.
Levegőt venni is alig merek, amikor megfordulok. De velem szemben egy középkorú, baseball sapkás férfi áll. Nem láttam még soha.

- Remélem tudja, hogy most hazaárulást követett el azzal, hogy segíteni akart egy bűnözőnek - mondta mély és gyűlölködő hangnemben.

Nyeltem egyet és próbáltam rejteni az ijedtségemet. Ez így rohadtul nem hangzik jól. Sőt, úgy hangzik, mintha most én lennék a rossz.

- Nem tudom miről beszél. Éppen indultam haza - jobb védekezni, mint beismerni mit tettem. - Amúgy is ki maga?

- Ezek után el ne merje képzelni, hogy hazamehet - ezzel kirángatott az ajtón. - A nevem nem érdekes, nyomozó vagyok. Megtudtuk, hogy Barnes itt tartózkodik és le akartunk csapni rá. De maga ezt most elrontotta.

Kurva nagy bajban vagyok, jöttem rá azonnal. Most vontam igazán kétségbe, hogy jó ötlet volt-e vissza adni neki.

- Ha tudták, hogy itt van, akkor miért nem tettek már valamit? - ezt nem értem.

- Hogy több civil is meghaljon? - ezt a kérdést úgy tette fel, mintha bolond lennék, hogy erre eddig nem gondoltam.

Valóban eszembe sem jutott, hogy bárkit bánthatna. Engem sem bántott, pedig akkor igencsak kemény akcióban volt benne.

Egy kis utcába érünk. Itt kevesen járnak és ez már megint nem tetszett nekem. Elővesz egy bilincset és felém fordul.

- Most pedig le van tartóztatva. A törvény nem kedveli a hazaárulókat.

Ez lennék én. Börtön? Ilyen fiatalon és ez miatt? Mert...mert segítettem egy bűnözőnek, jöttem rá azonnal. Partner vagyok. Éppen a kezemre akarta tenni, amikor valaki megfogta a nyomozó karját.

- Engedje el.

Hangja mély volt, viszont ellentmondást nem tűrő. És ismerős, bár akkor elég szenvtelen volt a hangja.

A nyomozó is meglepődött és hirtelen ötlettől vezérelve neki lökött Buckynak, akit valószínűleg ez meglepetésként ért, engem is. Pár lépést hátra tántorgott, én viszont közben a nyomozóra néztem, aki éppen egy fegyvert fogott a kezében.

Bucky hirtelen állt meg, én pedig neki estem, mert nem tudtam miben megtartani magam. Ekkor hallottam a lövést.

Bucky szemszöge

A kezemmel tartottam meg, majd csak a lövést hallottam.

A férfira néztem, aki éppen egy pisztolyt tartott a kezében, amit erre tartott, csak hogy...

Nem éreztem semmit. Majd lenéztem a lányra, aki éppen rám nézett. Gyönyörű barna szemei voltak, amit eddig csak messziről láttam és sosem ilyen élesen, mégis ismerősen hatott az elmémbe. Viszont a szép szemekben ijedtséget és fájdalmat láttam. Lenézett és elhúzta a dzsekijét.

A lövés nem engem talált el. Basszus. Ezt kurvára el kellett volna kerülni.