Hate You - Yes or No (Jungkook ff.) (❗BEFEJEZETT❗)

34. rész

Mikor ajkaink elváltak és friss oxigénhez jutottam szédülni kezdtem. Forgott velem az egész szoba, testem szinte lángra lobbant. Néma csendben álltunk egymással szemben és csak bámultunk egymás szemébe. Sütött rólunk a helyzet iránti értetlenség, a kétely, a kétségbeesés és a belső késztetés, hogy újra átéljük titkos vágyainkat. JeongGuk felém lépett de elhátráltam. Bár jelen pillanatban másra se vágyom jobban csak őrá és arra, hogy ismét a karjaiban lehessek, de ez a kicsit sem normális helyzet megkívánja a realitást és a józanságot. Észnél kell lennem, nem futhatok fejjel a falnak. Racionális döntéseket kell hoznom, ez nem az a perc ahol megőrülhetek. Ezért ha nem ő, nekem észnél kell lennem és megállítani azt amit később biztosan nem tudnék. Ez határozottan nem a mi időnk.

- Sajnálom NaRa... -túrt bele hajába, közben néhány lépést hátrált tőlem- Nem tudom mi ütött belém. Nem így kellett volna. Én...

- Ne szavatkozz JeongGuk. Vegyünk úgy, hogy nem történt semmi. -kérdőn nézett rám.

- Te tényleg tudnál úgy tenni?

Szavai pengeként hasítottak szívembe, s ott rejtőzött bennük minden igazság. Nem, nem tudok úgy tenni, de kénytelen vagyok rá. Sajnos már vannak fontosabb dolgok is mint ő vagy én. Amíg YoRa nincs 100%-ig biztonságban nem hagyhatok utat a vágyaimnak.

- Melyik válasznak örülnél jobban? -tettem fel komolyan kérdésem.

Újra csend telepedett a szobára és mielőtt akár egyetlen szót is mondhattunk volna az ajtó kitárult. Yoongi és Taehyung léptek be rajta, kiknek tekintete zavartságról és kíváncsiságról árulkodott. Igyekeztem nem mutatni mennyire kínosan érzem magam és inkább megpróbáltam rögtönzést bevetni.

- Jungkook, hát itt vagy? Már mindenhol kerestünk téged. Hogy a faszba tudsz így eltűnni!? -ripakodott rá Yoongi Suga módra- És te mért nem hívtál minket, hogy megtaláltad? Azt beszéltük meg szólunk ha megvan.

- Igen, én... -kezdtem volna magyarázkodni de valaki a szavamba vágott.

- NaRa miattam nem szólt nektek. -lépett előre Kook- Megkértem rá, hogy várjon egy kicsit.

- Miért mi történt? -csatlakozott Taehyung is a beszélgetéshez.

- Egy kicsit sokat ittam és nem akartam részegen visszamenni a gyerekek közé, ezért megkértem NaRat, hogy várjon amíg kitisztul a fejem.

- És kitisztult már?

- Igen Yoongiyah, ki. -felelte lehajtott fejjel.

- Szuper. Akkor nyomás lefelé ideje visszamennünk a szállásra.

- Jólvan jólvan, megyek már.

Biztosítékként Suga még egy kisebb nyakast levágott Jungkooknak amiért így megijesztette őket, aztán hármasban elindultak lefelé. Én még maradtam egy kicsit, próbáltam összerakni a történteket a fejemben és egy picit lenyugtatni háborgó lelkemet. De nehezebbnek tűnt mint hittem, hiszen rettentően mérges vagyok magamra! Le kellett volna állítanom ezt az egészet mielőtt megtörtént volna! A lehető legrosszabb időzítést választottam az elgyengülésre. Mi van ha JeongGuk többet gondol ebbe? Nem szeretném ha olyas fajta ábrándokba kergetné magát, amik a végén úgysem valósulnak meg. Még én sem vagyok biztos abban milyen véget szán nekem a sors, mégis hogyan dönthetnék egy másikról? Nem akarom, hogy Jungkook tőlem függjön és arra várjon mikor futok hozzá. Mert nem fogok! Nem azért mert ne akarnék, hanem azért mert egyszerűen nem lehet. Az én harcom még csak most kezdődik és YoRa érdekében minden idegszálammal a közelgő összecsapásra kell koncentrálnom. Nem hagyhatom Danielt érvényesülni még akkor sem ha mindent kitálal rólam. Nem veszíthetem el a lányomat! Őt nem!