Hate You - Yes or No (Jungkook ff.) (❗BEFEJEZETT❗)

24. rész

NaRa szemszöge

- NaRa kérlek állj meg! Nem mehetsz így el!

Hallom ahogy a nyomomban liheg, de eszem ágában sincs megállni. Forrok a dühtől!

- NaRa kérlek! A testvéred vagyok.

Na. Erre már megállok.

- Csak voltál a testvérem ShinAh. -vágom vissza dühből, egyenesen arcába- Csak voltál.

- Csak hagy magyarázzam meg.

- Nem! Nem érdekel a magyarázkodásod. Megértem, hogy haragszol rám amiért az elmúlt öt évben alig beszéltünk, na de, hogy a saját férjemmel kavarj, kicsit sok, még tőled is. Újra a régi ShinAh lettél vagy mi?

- NaRa kérlek. Tudom, hogy most haragszol de hagy magyarázzam meg.

- Nem érdekel. Teljesen mindegy mi a háttérsztori, a lényegen nem változtat. Hátba szúrtál, és a férjem is. Legyetek nagyon boldogok tényleg, de engem hagyjatok békén.

Beültem a kocsimba és elhajtottam. Nem érdekelt a szánalmas magyarázkodásuk, sem a tündérmese hogyan ismerkedtek meg. A lényegen mit sem változtat az ok, a tény még attól tény marad.

YoRat SoYangra bíztam és megkértem vigyázzon rá amíg érte nem jövök. Persze kíváncsiskodott miért vagyok annyira feldúlt és mi történt, de csak annyit mondtam neki, hogy majd mindent megmagyarázok. Miután kihálálkodtam magam az egyik régi törzshelyünkre mentem el, a JamBarba. Rég voltam már ott, de a hely mit sem változott azóta. Először egy pohár whiskeyt kértem jéggel, aztán még egyet és még egyet. A végén már csak annyira emlékszem, hogy megkívántam a hazai sojut és az események halványodni kezdtek.

&&&

Még ki se nyitom szemem de már most érzem mennyire széthasad a fejem. Sőt tovább megyek, mindenem széthasad. Még a lábujjaim is fájnak, annyira másnapos vagyok. Csukott szemmel ülök fel az ágyban, de még így is forog velem minden. Kicsit megnyomkodom halántékom, mintha bármit is használna, aztán áttérek tarkómra. Istenem még a lélegzés is fáj. Soha többé nem iszom!

- Gyötör a másnaposság ugye?

A hangra egytized másodperc alatt kipattannak szemeim és alaposan megdörzsölöm őket mert a hallucináció amit látok borzasztó. Miért látom őt? Ne már, hogy még ilyenkor is zargasson. Mért pont őt kell behallucinálnom? Vagy talán... Jesszus! Miért vagy JeongGuk a szobámban?

- Ne aggódj hoztam fájdalom csillapítót, meg egy frissítő turmixot is. Melyik kell előbb?

Ne! Most ő tényleg itt van? Élőben? Tényleg JeongGuk az? De mégis hogy sikerült bejönnie a házba, egyáltalán a szobámba? Álljunk csak meg. Hiszen ez... nem is az én szobám! Jesszus. Mi történt tegnap?

- Hol vagyok?

- A hotelben, a lakosztályunkban.

- Micsoda!? -oké, most már tényleg nem értek semmit- Mégis hogy kerültem ide? Mondd, hogy nem magamtól jöttem ide?

- Tekintve, hogy járni sem bírtál, nem nem magadtól. -mosolygott, de mikor látta, hogy nem vagyok vevő a tréfálkozásaira abbahagyta- Egy bárban találtam rád és egy idegen férfi torkából húztalak ki. Aztán nem akartál hazamenni, így ide hoztalak. Nem volt jobb ötletem.

- És mért nem SoYangékhoz vittél?

- Akartalak. Csak... Azt mondtad ott a lányod és őszintén szólva nem szerettem volna ha így lát téged. -na jó, ez azért jogos- Ne haragudj amiért ide hoztalak.