Hate You - Yes or No (Jungkook ff.) (❗BEFEJEZETT❗)

27. rész

Túlélve a reggeli csúcsforgalmat sikeresen beértem a munkahelyemre. Jóformán még le se ültem a székembe mikor csörgött a vezetékes és szóltak, hogy az apám bizony sűrgősen hívat magához. Fogalmam sincs mit akarhat de már közel sem vagyok olyan ideges mint legutóbb. Tud mindent, tisztában van az akaratommal és azzal is, hogy hiába mondana bármit akkor sem másítom meg a döntésem. De persze attól még mindig a főnököm, és amíg itt dolgozom addig ez így is marad, tehát kénytelen vagyok felmenni hozzá.

Kezem már a levegőben van, de mégis még most sem tudok úgy bekopogni hozzá, hogy ne jöjjön rám az a bizonyos rossz féle izgalom, amit mindig akkor érzek ha idejövök. Tudom butaság félni
a saját apámtól, és ez valójában nem is igazi félelem csupán tisztában vagyok azzal, hogy bármit tegyek sosem leszek neki és az elvárásainak elég jó. Emiatt fájó bemennem oda.
De nincs mit tenni. Ami muszáj az muszáj.
Bekopogok és egy igen tessék után benyitok. Teljesen elképedek mikor meglátom apa mellett Danielt állni, aki úgy néz rám mintha legalább is gyilkosságot követtem volna el. A másodperc tört része alatt végigfut rajtam a harag legmélyebb érzése és a düh okozta forróságtól izzadni kezdek. Felveszem magabiztos álcámat és egyenesen apám asztaláig megyek, ami előtt megállva várom, hogy megtudjam miért vagyok ide hívatva. De egy pillanatig se nézek rá Danielre.

- Ülj le NaRa! Szeretnék veled beszélni.

- Köszönöm apa de állnék, és ha nem gond kérlek mondd gyorsan mert sok a munkám, és a fiúk is mindjárt itt lesznek. -igen szándékosan említettem meg őket.

- Rendben. Azért hívattalak mert átbeszéltem az igazgatóhelyettessel a múltkori dolgokat és úgy döntöttünk nem fogadjuk el a felmondásod. -MI A F...!?

- Óh valóban? Na és miért?

- Mert értékes csapattag vagy NaRa. -vette át a szót Daniel- Nagy veszteség lenne a cég számára ha kilépnél. Remekül végzed a munkádat, és pótolhatatlan vagy. Épp ezért döntöttem úgy, hogy inkább kilépek én. -mi a? Ezt meg mire véljem?- Az én feladataimat bárki elvégezheti viszont amit ellened elkövettem arra nincs bocsánat és nem szeretném ha miattam hagynád itt az apád vállalatát. Inkább megyek én.

- Daniel várj, ezt előbb beszéljük át! Várj egy kicsit ezzel a kilépek dologgal. NaRa! Kérlek beszéljük ezt meg.

Ekkor esett le mire megy ki a játék. Borzalmas, és lenyűgöző is egyben. Hogy ilyen számító, aljas, kétszínű és fondorlatos legyen valaki... Esküszöm megtapsoltam gondolatban. Felnevettem.

- Ne haragudj apám, de megmondtam, hogy nem tudsz eltántorítani a döntésemtől, és pont amiatt amit akkor mondtam. És Daniel -fordultam felé- roppanttul hálás vagyok a felajánlásért és könnyekig hat a feláldozásod, tényleg, de nyugi nem lesz rá szükség. Nem maradok itt. Most pedig ha megbocsájtotok, dolgom van, be kell fejeznem egy millió dolláros projektet.

Otthagytam őket. Azt hiszem némi büszkeség is társult ahhoz a fájdalomhoz, amit az iránt érzek, hogy apám már megint más pártját fogja helyettem. Tudom megszokhattam volna már, de ez sajnos olyan dolog amiben reménykedik az ember hiába tudja, hogy totál felesleges.

A liftre vártam mikor hirtelen valaki megragadott hátulról, megfordított tengelyem körül és a falnak lökött. Olyan gyorsan történt minden, hogy kellett néhány másodperc mire kitisztult a kép és leesett kivel állok szemben. Egyszerre öntött el a harag és a félelem érzése.

- Engedj el Daniel! Ez a munkahelyünk, nem csinálhatod ezt.

- De, csinálhatom. Most pedig nagyon figyelj rám mert csak egyszer mondom el. -mutogatott rám fenyegetően- Sosem gondoltam volna rólad, hogy képes leszel beárulni az apádnak, bevallom ez váratlanul ért, de egy percig se hidd azt, hogy te nyertél és minden a tiéd lesz! Azt hiszed csak úgy kiléphetsz innen? És azt hiszed csak úgy simán elhagyhatsz engem? -felnevetett.