Hate You - Yes or No (Jungkook ff.) (❗BEFEJEZETT❗)

42. rész

NaRa szemszöge

Dühösen markolásztam a szék karfáját és azt kívántam bárcsak tudnék szemmel gyilkolni. Az ügyvéd diadalittas mosollyal meredt rám, akárcsak Daniel. A szívem hevesen dobogott, míg bőrömet átégették az esküdtszékben ülő emberek váldó tekintetei. Legszívesebben fognám a lányomat és elvinném őt a világ másik felére csakhogy biztonságban tudjam, de sajnos itt kell lennem és végig kell harcolnom ezt a tárgyalást. Semmi sem igaz abból amit Daniel összehordott rólam mégsem tudom bebizonyítani az ellenkezőjét, és úgy érzem én állok vesztésre. Mit tettem, hogy így bűntet a sors?

- Igen az összes vád amit ma felsoroltattak ellenem hamisak, mind csak rágalom. -állítottam magabiztosan.

- Na de Mrs. Rees, eskü alatt vall mégis képes hazudni a bíróságnak? -rivallt rám, már már kiabálva.

- Nem hazudok ügyvéd úr!

- Na és a fotók? Kétség kívül ön szerepel azokon a képeken. Vagy már ezt is tagadja? -olyan heves volt, annyira rámenős úgy éreztem magam mint aki egy sikeres amerikai film jelenetében van.

- Nem tagadok én semmit, egy percig se tagadtam, hogy az a lány azokon a képeken nem én lennék, mert én vagyok. De ezek csak kiragadott pillanatok az életemből. Nem gondolkodott el azon "kedves" ügyvéd úr, hogy az ügyfele mért csak ilyen kompromitáló fotókat készített vagy készíttetett rólam? Hogy aláássa a tekintélyem és mindenféle iszákosnak beállítson a bíróság előtt. Igen ittam aznap, igen nem voltam a lányommal de ez nem azt jelenti, hogy magára hagytam volna egy pillanatig is. Sosem tennék ilyet! Ahogy maga is fogalmazott nem vagyok a megtestesült tökéletesség de a lányom számomra a legfontosabb a világon, sosem kockáztatnám a biztonságát egy másodpercre sem. Ezidő alatt a lányom a barátnőmnél, SoYangnál volt, akivel amúgy is egy ideje már együtt lakunk,
ugyanis a "drága" férjem elzavart a közös házunkból mert azt állította, hogy az kizárólag "csak az övé" -mutattam idézőjelet- és
nem maradhattunk ott.

Láttam az embereken elgondolkoznak azon amit mondtam, talán még páran hittek is nekem, bár mondjuk ezt már nem merném megkockáztatni, túl sok hörgő és lesúlytó hangokat hallottam már a mai nap. De kitartok és nem fogok csak azért pánikba esni mert Daniel
úgy szeretne látni! Elhatároztam magam, innen ma győztesként távozom, mert győztesként kell távoznom!

- Szép történet Mrs. Rees, egy pillanatig még hittem is önnek, csak kár, hogy a fotók mást bizonyítanak.

- Mégis mit? Csak mert egyszer az életben beülök egy bárba akkor az már azt is jelenti, hogy én vagyok a világ legrosszabb anyja!? -álltam fel dühösen- Ez nevetséges!

- Mrs. Rees! Moderálja magát! -szólt rám a bíró mérges hangon- Még mindig a bíróságon ül.

- Hát én nem úgy érzem. -jegyeztem meg csöndben miközben visszaültem helyemre.

Az ördög ügyvédje ismét szólásra nyitotta száját ám mielőtt bármit is kimondhatott volna az ajtó kivágódott és egy kisebb csapat rontott be rajta, apámmal az élen. Állam a padlót súrolta, szívem akkorát dobbant féltem átszakítja mellkasomat. Nem hittem el amit látok, féltem csak káprázik a szemem és az agyam csak a bolondját járatja velem. Még egy kósza könnycsepp is levándorolt arcomon.

- Elnézést bíró úr a késésért de el kellett mennem a bizonyítékért amiről beszéltem.

- Na de Lee úr, mégis mit képzel? Több mint egy órát késik a tárgyalásról és megzavarja a kihallgatást?

- Bocsánatot kérek tisztelt bíró úr de sokáig tartott megszereznem ezt. -engedély nélkül lépett az emelvényhez és lenyomott egy papír darabot egyenesen a bíró orra elé.