Hate You - Yes or No (Jungkook ff.) (❗BEFEJEZETT❗)

41. rész

Jungkook szemszöge

Ledermedve állok a szoba közepén miután Jin hyung beavat a teljes igazságba. Túl sok információt mondott el túl rövid idő alatt. Alig bírom megemészteni őket. Lehet korábban nagyon elszánt voltam és minden áron tudni akartam az igazat, de most... úgy érzem sok ez nekem.

- Érted már Kook? Nem NaRa a hibás, én nyomoztam utána és én lepleztem le a titkát. Ha a kislánya nem szólja el magát és nem kezdek el kombinálni nem jövök rá az igazságra.

Azonnal elönt a harag és borzasztó bűntudat kezd el gyötörni. Talán mégsem kellett volna azonnal elrohannom. Ha meghallgatom őket most nincs ez és nem utáltam volna magam azért mert gyűlöletet éreztem NaRa iránt. De mit tehettem volna ha annyira fájt ez a sok titkolózás? És őszintén szólva még most is fáj egy kicsit.

- De mért nem mondtad nekem soha? Legalább egy kis részletet elárulhattál volna.

- Értsd meg, meg volt kötve a kezem. NaRa megígértette velem, hogy hallgatok. És tudod jól én mindig betartom az adott szavam.

- De akkor is mondanod kellett volna valamit. Mégis csak az én gyerekem az a kislány.

- Tényleg? És őszintén, mit tudtál volna csinálni? Odamész, bemutatkozol és azt mondod „Szia! Én vagyok az apád.” ? Na és NaRa? Rá nem gondolsz? Szerinted hogy esett volna neki, hogy annak ellenére, hogy megígértem nem szólok neked te mégis berontasz hozzá és követeled YoRat? Szerinted képes lett volna elviselni? Guk, gondolkozz már egy kicsit. -pöccintett homlokomra- Okkal nem szólt a terhességéről és okkal titkolta el annyi éven át. Szerinted neki ez olyan kellemes volt? De ha nem folyamatosan csak siránkoznál és magadat sajnáltatnád képes lennél belegondolni mások érzéseibe. Csak te annyira énközpontú lettél, hogy már néha nekünk is elegünk van belőled. Igen tudom nem szép ilyet mondanom, hiszen mint testvéred bíztatnom kéne téged és kisegíteni a bajból, de sajnos annyira elzárkóztál mindenki elől, hogy egyszerűen képtelenség téged
megközelíteni. Nem csak téged visel meg az ez egész. Ugyanúgy minket is, sőt a bandát is. Csak te annyira megváltoztál, hogy nem veszed észre a körülötted zajló eseményeket.

Jin hyung szavai teljes mértékben lesokkolnak, szó szerint nem jutok szóhoz. Mint zenész, és hivatásos lázadó mindig akad a tarsolyomban néhány keresetlen szó, esetleg visszavágás, de most... Meg sem tudok szólalni, mintha az agyam nem ismerné a betűket. Az igazság ami most elém tárult, annyira őszinte és mellbevágó, hogy túl nehéz elfogadnom, de tudom meg kell tennem hiszen ez a teljes valóság. Vegyes érzelmek kavarognak bennem, nem is tudom melyik dominál köztük leginkább.

- Sajnálom Jin hyung.

Hosszú percek után csupán ezt a satnya mondatot vagyok képes kinyögni, azt is azért mert már muszáj voltam reagálni valamit.

- Csak akkor kérj bocsánatot Kook, ha komolyan is gondolod. Mondd csak, komolyan gondoltad?

- Persze. -nézek rá, remélve, hogy tekintetem elárulja neki tényleg őszinte voltam.

- Akkor ne tőlem kérj bocsánatot, hanem attól akinek tényleg kijár. Itt nem én vagyok az akinek vissza kell nyerned a bizalmát.

- Igen, tudom. -felelem lehajtott fejjel- De mi van ha nem bocsájt meg nekem?

- Akkor ő lesz a legokosabb ember a világon. De mivel őt is a szíve vezérli, biztos vagyok benne, hogy ha nem is azonnal de némi idő után megbocsátásra lelsz nála. Csak kérlek ezt most ne szúrd el!

- Nem ígérek semmit csak azt, hogy minden tőlem telhetőt megteszek. Köszönöm Jin hyung! Köszönöm, hogy végre őszinte voltál velem. -megöleltük egymást.