Hate You - Yes or No (Jungkook ff.) (❗BEFEJEZETT❗)

22. rész

Életem legnehezebb és legrosszabb hetén vagyok túl. Szerencsére ma már péntek van, így nem kell még egy napot végig szenvednem JeongGuk közelében. Mióta beszéltünk Jinnel és kiteregettük a szennyest mintha minden egyre csak rosszabb lenne. A forgatások alatt szétszórt és ideges vagyok, képtelen vagyok koncentrálni a munkámra, csak arra tudok gondolni amit akkor mondott nekem. Hogy Kook még mindig... Egyszerűen ezt nem tudom elhinni. Nem megy. Annyi idő után még mindig szeretne? Kétlem. De akkor mért örülök ennek?

.....

Egészen sötét van már kint mire végzünk mindennel. Ma kivételesen nem a fiúk miatt kellett többször is újra kezdeni a forgatást, hanem miattam. Az egyik jelenetnél voltam olyan idióta, hogy figyelmetlenségemben belesétáltam a kamera kellős közepébe. Ugye nem kell mondanom mennyire égett a pofámról a bőr? Szörnyű volt, azt hittem sosem érünk a végére. Na meg persze tudtam, hogy a srácok is kiszúrták mennyire nem vagyok lélekben jelen. Máshogy se, de ez már egy másik dolog.

Mire kiértem a parkolóba SoYang már várt rám, YoRaval oldalán. Amint meglátott engem elkezdett rohanni és közben torka szakadtából kiabálta, hogy anya. Nem meglepő, hogy a parkoló túloldalán pakolászó Bangtan srácok is meghallották ahogy drága lányom kiáltozik. Akaratlanul is feléjük néztem és láttam, hogy Tae, Hobi és legnagyobb meglepetésemre JeongGuk is elindulnak felénk. Azonnal megszólalt vészjelzőm és be akartam szállni kocsimba de SoYang nem hagyta, elém állt.

- Mit művelsz?

- Nem hagyom, hogy folyton elmenekülj! -közben szemmel láthatóan "verekedtünk". Én a kijutásomért, ő a maradásra hajtott.- Ne csináld már ezt, biztos csak YoRa miatt jönnek ide.

- Az még rosszabb. Nem hagyhatom, hogy megint elszólja magát.

- Nem fogja. Ne csináld már NaRa, nagyon gyerekesen viselkedsz.

- Te mondod? Aki épp a táskája pántjával próbálja megbilincselni a kezem?

- Ha egyszer nem hagysz nekem más választást. Nem fogom hagyni, hogy elcsessz mindent.

- Yang te meg...

- Sziasztok lányok! -és igen, megérkeztek a fiúk is.

Összeszorítva ajkaim és lehunyt szemmel könyveltem el, hogy bizony ezt már nem úszom meg, hála barátnőmnek. Mély levegőt vettem és mosolyt erőltetve magamra megfordultam.

- Sziasztok! -köszönt Yang fene nagy jó kedvvel.

- Valami baj van? -mért is ne gyorsíthatnám fel az eseményeket.

- Nem. Csak Tae nagyon szeretett volna találkozni a kislányoddal. -tájékoztatott HoSeok.

- Mi!? -nézett rá drámaian- Akkor nem is te voltál az aki majd' elájult az aegyozástól és könyörögtél nekem, hogy jöjjek veled ide, ugye?

- Hogy te mekkora egy szemét vagy. Ezért megkapod te kis szemtelen! A hyungod vagyok!

És igen. Roppant érett felnőttek módjára elkezdték egymást kislányosan püfölni. Még YoRa is kinevette őket. Én csak megráztam fejem, el sem hiszem, hogy még mindig ennyire bolondosak. Bár... ha úgy vesszük örülök, hogy nem változtak. Ők így jók ahogy vannak. Csak én változtam meg tetőtől talpig.

- Anya a bácsik nagyon viccesek. -húzgálta meg nadrágom.

- Igen drágám, ők ilyenek.

Hirtelen abbahagyták és Tae leguggolt YoRa elé. Aki elsőre megszeppent de hamar túllépett szégyenlősségén és úgy ölelte át a férfit mintha legalább is legjobb barátok lennének. Nahát.