Hate You - Yes or No (Jungkook ff.) (❗BEFEJEZETT❗)

31. rész

Mire elkezdett virradni egész Amerika, sőt már az egész világ tudta mi történt Jungkookkal. Hiába tiltották meg a hír csatornáknak a sugárzást akkor is akadtak adók illetve internetes oldalak ahol vírusként terjedt a videó, amin a matt részeg golden maknaet bilincsbe verve hucolják el a rendőrök. Rengeteg rémhír, álvideó és meme keringett a rajongók körében, akik kérdéseikkel bombázták a BH igazgatóságát, magyarázatot követelve. Persze még az éjjel
folyamán lejött egy közlöny a történtekről, amiben nagyvonalakban elmagyarázták annak a bizonyos videónak az okát. A rendőrségi nyomozásra hivatkozva nem mondtak részleteket de mindenkit megnyugtattak, hogy azon vannak minél hamarabb tisztázódjon az ügy és Jungkook kijöhessen a letartóztatásból.

Egy szemhunyásnyit se aludtunk, mind a telefonjainkat bújtuk. Olyan hajnali négy felé Jimin, Tae és HoSeok feladták a szolgálatot és egymásra támaszkodva elaludtak. Jin NamJoonban tartotta a lelket, aki annyira kikészült, hogy attól féltünk a következő percben agyvérzést
kap. Míg én az iderángatott ügyvéd miatt aggódtam, vajon sikerül-e megegyeznie a rendőrökkel és kiengedik-e JeongGukot.

A tehetséges Mr. Simsnek hála JeongGukot reggelre kiengedték. De akkor már nem lehettem jelen mert az apám tudomást szerzett az esetről és arról, hogy riasztottam az ügyvéd urat. Rámparancsolt, hogy azonnal menjek be a céghez, ott fog várni rám mert sűrgősen beszélni akar velem. Tudtam mit akar ezért 100%-osan fel voltam készülve mindenre. Mivel még hajnal volt mikor beértem csupán néhány tengeren túli munkával megbízott alkalmazott és biztonsági őr mászkált az épületben, na meg az éjszakai recepciós állt a pultjában. De ha nyüzsögtek volna az emberek akkor is emelt fővel vonultam volna végig a folyosón. Már nem számított mi fog történni, egyszerűen csak túl akartam esni rajta.

Bekopogtam ajtaján és azzal a lendülettel be is léptem az irodájába. Ő a főnöki székében ült, mindkét kezével az asztalon könyökölt ujjait összekulcsolva. Csak intett, hogy menjek közelebb, s bár halovány félelem sincs bennem iránta, mégsem mentem túl közel hozzá. Inkább a köztünk lévő távolság az ami megálljt parancsolt nekem. Bántott a kialakult szakadék, ami közénk húzódott és hiába próbáltam átkelni rajta egyszerűen nem volt híd.

Egyenes háttal, magabiztosan álltam meg előtte, várva azt a bizonyos "ki vagy rúgva" kifejezést, amire már régóta vágyom. De helyette egészen mást kaptam.

- Nem akarsz leülni?

- Nem kössz. Nem eshetnénk túl ezen? Szeretném felhívni a fiúkat, hogy mi történt.

- Kiengedték JeongGukot ne aggódj. -nagyot néztem, hirtelen azt se tudtam mit válaszolhatnék erre. Talán valami csapda ez?

- Apa kérlek, csak rúgj ki és ne raboljuk tovább egymás idejét. Úgyis tudom, hogy erre vágysz.

- Mi? Hogy én? Mégis hogy gondolhatod ezt NaRa? Eszem ágában sincs kirúgni téged. Nem emlékszel(?) én voltam aki ellenezte a felmondásodat is.

- Te és Daniel. -javítottam ki.

- Ő inkább csak jól akart kijönni a helyzetből. -mi a...

- Jól hallom? Te most tényleg szidtad őt? Mi lelt téged apa, csak nem lázas vagy? -bár tényleg nem volt szándékos de hangomból csak úgy csöpögött a cinizmus.

- NaRa drágám, hidd el én mindig is csak téged óvtalak. Borzasztóan érintett mikor megtudtam mit tett veled az a szemét, de nem támadhattam neki nyíltan.

- Ezt meg hogy érted?

- Úgy, hogy Daniel túl sok mindent tud.

- Pontosan miről?