Hate You - Yes or No (Jungkook ff.) (❗BEFEJEZETT❗)

10. rész

Az év első része, fogadjátok sok szeretettel.😘🫰

NaRa szemszöge

A kérdés amit már percek óta feltett nekem rádióként visszhangzik fejemben. Egyszerűen most sem tudom elhinni mit kérdezett. Szívem hevesen ver, engem pedig megijeszt a reakcióm. Belül azt kívánom bárcsak meg sem szólalt volna. Miközben vezetek és lehajtok a sztrádáról JeongGuk csak néz rám és várja mondjak már valamit. De mégis mit mondhatnék egy ilyen kérdésre? Nagyon váratlanul ért és hiába próbálom nem tudom eltitkolni mennyire sokkban vagyok. Pedig már azt hittem az ittlétem alatt megedződtem annyira, hogy bármely nemvárt kérdésre profiként tudjak válaszolni és lezárjam a témát örökre, erre megtörténik ez és bebizonyítja mekkorát tévedtem. Mert most lefagytam és hosszú percek óta csak a megfelelő válasz után kutakodom. Mit mondhatnék?

Mire képes vagyok összekaparni magam arra eszmélek fel, hogy az étterem előtt vagyunk a többiek pedig a járdán állva integetnek nekünk. Kissé meglep, hogy kint várnak azt hittem bent lesznek majd valamelyik asztalnál. Nem jönnek közelebb sőt még csak meg sem próbálnak úgy tenni mintha köszönni akarnának nekem, helyette inkább megfordulnak és elindulnak a bejárat irányába. JeongGukot figyelem, aki visszaint nekik és kiszállni készül. Nem is tudom de hirtelen egy furcsa érzés fut át rajtam és halovány bűntudatot érzek. Tudom tartozom neki egy válasszal és nem tehetem meg, hogy kétségekközt hagyom. De mégis mit mondhatnék?

- JeongGuk várj.

Egy pillanatra megérintem karját de mikor megáll a mozgásban visszahúzom karom. Lehunyom szemeim és mély levegőt veszek, de mielőtt megszólalhatnék Guk beelőz.

- Nem kell mondanod semmit NaRa. Ne haragudj amiért olyasmit kérdeztem. -nem fordul meg teljesen, féloldalasan beszél hozzám- Nem is tudom miért tettem, csak úgy kicsúszott.

Belül hálás vagyok neki amiért ő fúj visszavonulót ugyanakkor még nagyobb lesz bennem a bűntudat. A hang amit használ... túlságosan ismerős ahhoz, hogy ne tudjam azonnal mennyire bántja valami. Talán tényleg az, hogy ilyesmit kérdezett, talán más, valami több. Nem tudom biztosan. De azt igen, hogy ezekután magát fogja hibáztatni és napokig emészti majd a bűntudat amiért ezt tette.

- JeongGuk én...

- Ne! Tényleg nem kell. Ne haragudj amiért kellemetlen helyzetbe hoztalak, tudnom kellett volna hol a határ, sajnálom. -és kiszállt a kocsiból.

Összeszorított ajkakkal próbálom nem elbőgni magam miközben minden erőmmel rászorítok a kormányra. Éget a belsőm és olyan fojtónak érzem a levegőt, mintha elfogyott volna a világ összes oxigénje. Guk visszahajol a járműbe és elég volt egyetlen pillantás ahhoz, hogy tudja ma nem tartok velük azon a vacsorán.

- Áll még a holnapi forgatás? -kérdi, elkönyvelve, hogy bizony én most hazamegyek.

- Persze. -válaszolok fojtott hangon- És a többiek? -tudta mire értem, nem kell magyarázkodnom.

- Majd beszélek velük.

Egy apró bólintással befejezettnek tekintettük mindketten a dolgot, majd óvatosan becsukta az ajtót és szép lassan elsétált.

- Ne haragudj... -feleltem némán, már a kocsinak.

És abban a pillanatban sírni kezdtem. Na nem úgy hisztisen zokogva, hanem csak szépen halkan 1-1 könnycseppet ejtve. Na de azok a cseppek bizony nehezebbek bárminél. Borzasztóan mardosni kezdett a bűntudat, de igazából az bánt leginkább, hogy fogalmam sincs miért érzem ezt. Nem is lenne rá okom mégis lángcsóvák égetik a lelkemet. Normális ez? Mert én nem érzem annak. Mégis mi lett velem?