Hate You - Yes or No (Jungkook ff.) (❗BEFEJEZETT❗)

21. rész

Bocsi némi technikai nehézség lépett fel, ezért újra közöltem a két részt.
Nézzétek el, nem vagyok profi az internet világában
Sorry🙏

*Valójában ki a gyereked apja?*

Újra és újra lejátszódik fejemben ez a kérdés és érzem ahogy egyre kisebb és kisebb leszek ahogy elnyel az a feneketlen nagy sötétség. Szívem mellkasomból torkomba vándorol és szinte érzem ahogy ütögeti mandulámat. A szám teljesen kiszárad, tüdőm oxigénért kiált. Bár nem látom magam de biztos vagyok benne, hogy a szokásosnál is falfehérebb lettem, miközben égek a forróságtól. Nem tudok gondolkodni, az agyam egyszerűen mintha nem létezne. Csupán egy dolgot kiált, azt, hogy „Jin mégis miért kérdez ilyesmit?” „Egyáltalán honnan tud róla?”. Szótlanságom járásra készteti a férfit, aki szépen lassan visszavánszorog a kényelmes székhez amire leül és keresztbe tett lábakkal fürkészi arcom, miközben válaszomra vár. Teljes sokkban vagyok.

- Mi az? Csak nem megleptelek? -felnevet majd közelebb hajol hozzám- Nyugi, nem mondtam el senkinek.

- Jin, te meg honnan...?

- Hogy honnan tudom? Nos, YoRatól. -felelte- Vagyis nem teljesen tőle, inkább kikövetkeztettem.

Nem mondtam semmit, egyszerűen képtelen voltam megszólalni annyira földhöz vágott ez az egész. Tudja! Jin tud mindent! De mégis hogy? És vajon azt is tudja ki YoRa apja csak azt várja, hogy én mondjam ki?

- Nem értem. -gondolkodtam el hangosan. Igazából ez nem neki szólt, csak úgy kicsúszott.

- Emlékszel a napra mikor felmentél Kook után a tetőre és SoYang otthagyta velünk a stúdióban a lányodat? Nos, mikor Taevel vigyáztunk rá egy elég érdekes dolgot mondott.

- Mit?

- Azt, hogy nem Rees a vezetékneve hanem Lee, és nem akarta, hogy szóljunk a férjednek arról, hogy ő ott van mert csak téged akart. Először ez nem is volt annyira gyanús, végülis minden gyerek az anyját akarja jobban. De aztán elgondolkoztam. -imitálta is a gondolkozós arcát- Itt van egy gyönyörű kislány aki kicsit sem hasonlít az apjára, aki az anyja nevét viseli és az apját Danielnek szólítja, vajon miért? Aztán leesett. Nem ő az apja igaz? -szegezte kérdését nekem.

A szívembe markoló fájdalom borzasztó volt ráadásul még egy kiadós agyvérzés is befigyelőben van. Kezdett minden forogni velem és hangok helyett csak zúgást hallottam. Mit tegyek most? Jin mindent tud. Csupán egy apró elszólásból mindenre rájött. Mégis hogy csinálta? Akár FBI nyomozónak is elmehetne. Nem hiszem el! Mit tegyek most? Nem mondhatom meg az igazat. Biztosan elmondaná. Nem lehet, nem tudhatják meg, nem szabad! Így hát a saját és a banda érdekében is újra álarcot öltöttem és magabiztosságot színlelve felálltam asztalomról.

- Igaz. YoRa nem Danieltől van. Miután ide költöztünk az apámmal, eléggé elharapóztak a dolgaim. Megviseltek a történtek és kicsapongó életet éltem, egy darabig. -fogalmam sincs miért találok ki ilyesmit, de az igazat mégsem mondhatom- Ennek a következménye lett YoRa. De nem bántam meg, ő visz fényt az életembe.

- Hát jó.

Felállt és elindult kifelé, én meg csak néztem, hogy ennek meg mi baja. Miért akar elmenni ilyen hirtelen?

- Jin várj már, most meg mi van? -utána mentem és karjánál fogva tartottam irodámban.

- Semmi csak nem fogok "komolyan" beszélgetni olyannal aki a képembe hazudik. -kirántotta karját szorításomból és a kilincsért nyúlt.