Hate You - Yes or No (Jungkook ff.) (❗BEFEJEZETT❗)

5. rész

Már hét előtt a céghez mentem, hogy mindent időben előkészítsek az első napi forgatásra. Bár tudom ma még annyira nagyon úgysem végzünk vérre menő munkálatokat de jobb mindent kétszer ellenőrizni mint egyszer sem. Szeretem ha minden flottul megy.

Alig egy óra után az asszisztensem szólt, hogy megérkeztek a fiúk és csak rám várnak. Megkértem vezesse le őket a stúdióba én addig a műszaki kollégáért elmegyek, hogy mint szakértő elmagyarázhassa a legújabb készülékeink működését művészeinknek. Közben azért kicsit kattogott az agyam. Nem azt mondom, hogy szemernyi izgalom sincs bennem de közel sem akkora a drukk mint amekkorára számítottam. A szívem szokásos ütemben ver, nem izzadom és a vérnyomásommal sincs semmi probléma. Ez azért jó nem?

Alig tíz percen belül hallottam ahogy a srácok megérkeznek, pontosabban Jin hangját aki Jiminnel kiabált valamiért, a többiek pedig rajtuk szórakoztak. Egy halovány, tényleg szinte észrevehetetlen mosoly megjelent az én arcomon is jó kedvük miatt. Picit, egy nagyon nagyon picit a múltat juttatja eszembe. De amint beléptek azonnal előszedtem profi, magabiztos főnöki arcom nehogy komolytalannak lássanak. Furcsáltam, hogy menedzserük nincs velük, azt hittem legalább a kezdeti napokban eljön majd a forgatásra, lett volna néhány papír amit át kellett volna néznie. Ezúttal Daniel sincs jelen, bár neki is itt kéne lennie mint igazgatóhelyettesnek. Apám hamarosan érkezik, amiről szintén csak percekkel korábban kaptam hírt. Ami bár jó de félek csak ellenőrizni akar vagy megfigyelni valóban megy-e nekem a közös munka vagy sem. Félek, vagyis inkább tartok tőle.

Újra kezetfogtam a fiúkkal és hogy mindegyiküknek könnyebb legyen a szóértés koreaiul beszéltem hozzájuk. Bemutattam a műszaki kollégát, elmondtam mit kell csinálniuk a telefonokkal és hogyan osszák szét maguk között az előre megírt szövegeket. Ment mint a karikacsapás. Nem is olyan nehéz együtt dolgozni velük. Hamarosan apám is csatlakozott hozzánk és igazi vérbeli igazgatóként és koreaiként kezet fogott a fiúkkal. Úgy láttam mintha picit tartanának tőle, főleg JeongGuk, aki alsó ajkát harapdálva hajolt meg apámnak. Kicsit vicces látvány volt de igyekeztem nem ezzel foglalkozni. A díszletekkel foglaltam le magam.

- NaRa? -apám jött oda hozzám és hátamra simítva elérte, hogy kizárólag rá figyeljek.

- Igen?

- Készen állsz?

- Mármint a munkára? Természetesen. Mért ne állnék?

- Csak nem szeretném ha ez az egész gondot okozna neked. Az első te vagy NaRa és nem a munka.

- Köszönöm apám, kedves tőled, de hidd el semmi bajom nincs a megbízással, sőt azt hiszem jól is jön. Legalább meg tudom mutatni neked és magamnak is, hogy már nem a múltam határoz meg. Úgyhogy kérlek egy percig se aggódj értem, rendben? Jó munkát fogok végezni. -aprón meghajoltam.

- Ebben egy percig sem kételkedtem benned drága lányom. De kérlek ha bármikor úgy érzed nem bírod tovább vagy teher számodra a feladat szólj és megbízok mást a lebonyolítással.

- Erre igazán nem lesz szükség apa, megbírkózom a feladattal ne aggódj. Most pedig kezdjük el a munkát.

Bár abban nem vagyok biztos, hogy 100%-osan meggyőztem az apámat de végülis hagyott önállóan dolgozni. Hálás voltam amiért nem hátráltat vagy nem vesz le a projektről, meg akarom mutatni neki mennyit változtam az évek alatt. Ez pedig azt jelenti, hogy ha nem is bírnám ezt az egészet akkor is elég elhivatott vagyok ahhoz, hogy végigvigyem. Üzletasszony vagyok és nem befolyásolhatnak olyan tényezők mint a zűrös múltam vagy a magánéletem. Ha így lenne nem nevezhetném magam profi gyártásvezetőnek, márpedig én az vagyok.