Hate You - Yes or No (Jungkook ff.) (❗BEFEJEZETT❗)

30. rész

NaRa szemszöge

Arra riadok fel hajnali egy órakkor, hogy csörög a telefonom. „Mégis ki a franc hívhat ilyenkor?”. Idegesen tolom fel magam az ágyban és készülékemért nyúlok. Már nyomnám is a piros gombot de meglátom NamJoon számát villogni a képernyőn, ami bizonytalanná tesz. Ő nem zaklatna ilyenkor ha nem lenne rá nyomós oka. Vajon miért hívhat? Kíváncsiságom hajt, ezért félre rakom haragom és rányomok a zöld ikonra.

~ Halló? -szólok bele álmosan.

~ Szia NaRa! NamJoon vagyok. Kérlek ne haragudj amiért ilyenkor hívlak, de elég nagy baj van. -hangja annyira vészjósló, hogy pillanatokon belül elszáll szemeimből az álmosság és izgulni kezdek.

~ Mi az mi a baj?

~ Tudom furán fog hangzani, de Jungkook nincs véletlenül nálad? -nagyra nyílnak szemeim, bár ő ezt nem láthatja. Vajon miért tesz fel ilyen kérdéseket az éjszaka közepén?

~ Nincs. Mégis miért lenne itt?

~ Oh. -hallom csalódott sóhaját ami azt váltja ki belőlem, hogy egyre jobban aggódni kezdek- Sajnálom, azt hittem elment hozzád bocsánatot kérni. Bocsánat amiért zavartalak!

~ Várj már hé! -szólok rá mielőtt letenné- Miért nálam keresitek JeongGukot? Mi ez az egész NamJoon? -hangom
erős, válaszokat követelő.

~ Az van... hogy... Nem találjuk sehol. -MI VAN!?

~ Oké, ezt most légyszi fejtsd ki úgy, hogy én is megértsem. Mi van JeongGukkal?

~ Hát jó. Miután te elmentél elég csúnyán összekaptunk Kookkal, sajnos rájött a tervünkre. Nem tudom hogyan de megtudta. Ez pedig már sok volt neki. Leordította a fejünket aztán közölte, hogy kilép a bandából és lelépett. -HOGY MI A...!?- Egy ideig nem is zaklattuk, gondoltuk hagy dühöngje ki magát. De több mint három órája semmit
nem hallunk felőle, a telefont pedig nem veszi fel. Fogalmunk sincs merre lehet. Azt tudjuk, hogy az egyik kocsit elvitte. Bárhol lehet a városban. Azt hittem talán hozzád ment el mert eléggé bántotta a bűntudat miután elrohantál, de ha nálad sincs, akkor fogalmam sincs merre lehet.

~ Jó, figyelj! Melyik cégtől bérlitek a kocsikat? Megvan a számuk vagy valamilyen elérhetőség?

~ Hú, asszem' SeJin tudja a cég nevét, miért?

~ Mert az ilyen bérkocsikba van nyomkövető. A rongálás, lopások és egyéb bűncselekmények lefülelése miatt. Hívjátok fel a céget és jelentsétek úgy mintha ellopták volna. Ők beazonosítják a helyét és értesítenek róla. Igaz rendőrt is kiküldenek, de ez legyen a legkevesebb.

~ Rendben. Köszönöm NaRa ez nagyszerű ötlet! Máris hívom Kim urat.

~ Majd hívj fel engem is ha tudtok valamit rendben? Már úgyse tudok visszaaludni.

~ Persze felhívlak. És elnézést amiért feleslegesen felébresztettelek, nagyon sajnálom.

~ Ugyan már NamJoon, ne szavatkozz, legalább tudtam valami hasznos ötletet adni. Akkor majd hívj ha megtudtál valamit!

~ Hívlak megígérem. Kössz mégegyszer a tippet. Szia!

Bontotta a hívást én pedig már abban a percben vártam mikor csörög újra a telefon, hogy közöljék JeongGuk megvan végre. Korábbi fáradtságomnak nyoma sem volt, olyan éber lettem mint aki megivott húsz adag kávét. Teltek a percek de még mindig nem szólalt meg a telefon, nekem pedig kezdett nagyon rossz érzésem lenni. Fel-alá járkáltam idegességemben, és már kezdtek horror filmbe illő jelenetek lejátszódni a gondolataimban. Egyszer csak kivágódott az ajtó és SoYang trappolt be a szobába. Olyan hévvel jött azt hittem menten elsodor, megragadta karomat és a tv elé ráncigált.