Hate You - Yes or No (Jungkook ff.) (❗BEFEJEZETT❗)

25. rész

Mondhatnám azt, hogy remekül telt a forgatás és mindenre 100%-osan tudtam figyelni, de akkor óriásit hazudnék. Ez a nap egyszerűen szörnyű volt! Igaz most nem kellett leállnunk egy percre sem a bénázásaim miatt de fogalmam sincs mi történt a forgatáskor, egyszerűen nem voltam jelen lélekben.
Nagyon felkavart ShinAh hirtelen felbukkanása, és az ahogy felbukkant. Nem így akartam legközelebb találkozni vele. Hogy ő és Daniel...? Hihetetlen. De... vajon igaz lenne amit mondott? Igaz az, hogy Daniel átverte és nem tudta róla ki ő?
Rettentően félek attól, hogy higyjek ShinAhnak, mert akkor az azt jelentené, hogy Daniel valószínűleg nem vele csinálta ezt először és ki tudja hányszor csalt már meg az "üzleti útnak" cimkézett kiruccanásai alatt. Tudom tisztáznom kéne ezt az egészet, de egyszerűen képtelen vagyok rá. Ha kiderül, hogy ez a férjem kedvenc játéka akkor... Mégis milyen feleség lennék én akkor? Egy naiv, hiszékeny és befolyásolható idióta, aki bármit elhisz amit mondanak neki. Ezt már nem tudnám elviselni.

.....

Miután a fiúk távoztak és a staffosokkal is elpakoltunk mindent én is hazaindultam, vagyis SoYangékhoz. Ahogy a folyosón haladtam a kijárat felé olyan érzésem támadt mintha mindenki egyszerre nézne rám. Körbenéztem és igazából nem sokan pillanatottak erre de mégis olyan volt mintha még az emeletről is engem bámulnának. A fejemben hallottam ahogy összesúgnak és nevetnek rajtam. Összeszorult a gyomrom és lépteim sietősebbre vettem. Mire az ajtóhoz értem a halk kuncogást hangos lenéző röhögésnek hallottam, és úgy futottam ki onnan mintha egy baltás gyilkos üldözne. Az utcán sétáló emberek elképzelni se tudták mi bajom van, biztos azt hitték tűz van odabent azért loholok annyira. Kikerülve őket próbáltam egy taxit fogni, de az esti csúcsforgalomban elég nehéz kihívást jelentett számomra. A végén már annyira kalimpáltam féltem a következő pillanatban elrepülök. De hiába minden próbálkozásom, egy taxi se állt meg. Végül gyalog indultam el barátnőm otthonához, végtére is egy kis séta nem árt, legalább kiszellőztetem a fejem.

Kb két háztömb után egy fekete autó állt meg mellettem, amitől majd' kitört a frász. Már épp sikítva akartam elrohanni mikor felismertem Tae arcát a lehúzott ablakon keresztül. Mellkasomra szorítva tenyerem álltam meg.

- Jesszus srácok, a frászt hoztátok rám. Baj van?

- Nem csak gondoltuk elvihetnénk, hogy ne este gyalogolj egymagad a sötétben. Mit szólsz? -vigyorgott- Beszállsz közénk?

- Biztos jobb dolgotok is van mint engem fuvarozgatni. Nyugodtan menjetek a szállodába és pihenjetek.

- Ugyanmár! -dugta ki Hobi is az arcát, majdhogy nem Taen keresztül- Örülünk ha nem vagyunk oda bezárva. Na gyere már, ne kéresd magad!

Vívódtam egy kicsit de végülis beültem hozzájuk. Ne kérdezze senki fogalmam sincs miért tettem, csak úgy megtörtént. Miután leadtam a sofőrnek hova vigyen alig indultunk el a srácok már is letámadtak kérdéseikkel.

- Ugye döntöttél már? -nézett rám Taehyung, giga nagy kiskutya szemekkel. Hirtelen azt se tudtam miben is kellett volna döntenem. Remélem nem tudnak semmit!

- Ööö... Bocs de miről is van szó?

- Hát a szülinapi party amire a lányod hívott meg minket. Elmehetünk?

Oh, hogy erről van szó... Basszus tényleg! YoRa szülinapja! El is felejtettem. Pedig mindjárt itt van, és még semmit se tettem a szervezés érdekében. Oh istenem.

- Nem igazán értelek Tae. Már akkor is mondtam, hogy gyertek ha akartok és ha a leader megengedi.

- Tudom csak... annyira le akartál minket beszélni róla, hogy úgy gondoltam valójában nem is akarod, hogy ott legyünk. -biggyesztette le ajkait.