Hate You - Yes or No (Jungkook ff.) (❗BEFEJEZETT❗)

40. rész

Sziasztok! Mielőtt nekikezdenétek egy apró szösszenetet szeretnék nektek elmondani.
A napokban észrevettem, hogy a wattpad valamiért a szövegrészeket (mondatokat) valamiért szétdobja. Vagy egymás alá teszi a szavakat vagy több szóközt tesz közéjük. Ez sajnos nem tudom mért van és megcsinálni sem tudom, mert nekem a szerkesztőben normálisan, egymás után írva vannak a szavak/mondatok. Csak közzététel után dobja szét a szöveget. Próbáltam megcsinálni de nekem a szerkesztőben ugyanúgy adja be, de máshogy ha az olvasás részre megyek. Elnézést mindenkitől a kellemetlenség miatt, sajnos nem tudom orvosolni, de azért remélem így is élvezhető a történet folytatása?🤔 Már úgysem sok rész van hátra, ha ezt befejeztem igyekszem egy technikus ismerősömmel kicsit mélyebben beleásni magam a dologba. De addig már nem akarom megbolygatni amíg kész nem vagyok. A megértéseteket köszönöm!🙏🫰💜

NaRa szemszöge

Egy szemhunyásnyit sem aludtam az éjjel, amin a reggeli két adag kávé sem sokat segít. Szívem ezerrel kalapál, már már félek hamarabb temetőbe kerülök minthogy ez az ügy lezáródna. Apa már hajnalban elment valahová, láttam az ablakból amikor beszállt az autójába. Annyira tartok attól mire készül, tegnap este túl elszánt volt ahhoz, hogy ne aggódjak a kijelentése miatt. Akarok hinni neki, bízni szeretnék benne, és bízom is csak rettegek, hogy valami olyasmit követ el amivel többet fog ártani nekem mint segíteni. Sok forog kockán, szó szerint az egész életem a tét! Mert ha
a bíró elhiszi azt a sok baromságot rólam amiket Daniel összehordott abban a feljelentésben és nem nekem ítélik YoRat, akkor abban a percben végzek magammal! Sok szörnyűség ért már az életben és sok nehézségen kellett átmennem, bevallom néha eszembe jutott az öngyilkosság kérdése, főleg anyám és Sihyuk miatt, de mégsem tettem meg, valami éltetett. De most. YoRan kívül nincs más ami fontos lenne az életemben, és ha most őt is el kell veszítenem azt már nem élem túl, és őszintén szólva nem is akarom. Ha ő nincs akkor én se legyek! Ő a mindenem, az életem értelme. Miért éljek ha nem érte? Egyszerűen nincs más opció csak meggyőzni a bíróságot az igazamról és Danielt száműzni az életemből örökre. Ma nekem kell onnan kijönnöm győztesként! És mindent elkövetek azért, hogy ez így legyen.

&&&

Hallom cipőm kopogását az üres folyosókon, szinte már úgy visszhangzik, hogy zavarja hallójárataim. Ha lenne nálam egy olyan eszköz ami méri a stressz szintet szerintem régen tönkrement volna. Füllemben hallom szívem minden egyes dobbanását, ami olyannyira heves, hogy félek szerveim a vértúltengés miatt a következő pillanatban leállnak. Ide oda járkálok, miközben minden végtagom zsibbad. Alig fél óra és elkezdődik életem legmeghatározóbb történése. Másodpercenként nézek órámra mikor ér már ide apa. De még színét se látni. Lányom mellettem játszik a telefonnal, aki mit sem sejt ebből az egészből, még. Sajnos ma őt is el kellett hoznom mert a bíró látni akarja a reakcióit mikor meglátja Danielt és ha az elmondottak igazak akkor fel is tesz neki néhány kérdést. Remélem nem lesz semmi gond. Borzasztóan rettegek. Pedig nem lenne mitől, tudom minden amit rólam állítanak hazugság, mégis a pulzusom az egekben. Hála az égnek ezúttal SoYang is elkísért, hogy velem legyen és támogasson ebben a nehéz időszakban. Bár mondjuk ha kértem volna se maradt volna otthon.

.....

Érzem, hogy levegőt veszek mégsem jut el oxigén a tüdőmhöz. Mozdulatlanul ülök, miközben belül remegek. Felvettem álarcom és magabiztosságot színlelek. A körülöttem lévő emberek engem néznek, már már méregetnek. Tekintetük lyukat
éget bőrömbe és úgy érzem magam mintha halálos bűnt követtem volna el. Pedig csak egy ártatlan anya vagyok aki mindenáron meg akarja védeni a gyermekét. Ha ez tényleg akkora bűn akkor vállalom, bűnös vagyok.