Hate You - Yes or No (Jungkook ff.) (❗BEFEJEZETT❗)

19. rész

Jungkook szemszöge

Unottan dobom le magam az egyik kanapéra és telefonommal kezdek matatni. Lecsekkolom néhány mv-nket, felnézek Weversere és megnézek néhány rajongói visszajelzést. Ezektől valahogy mindig feldobódom. És most jócskán szükségem van a pozitív visszajelzésekre. Még mindig nagy bennem a vívódás. Nem igazán tudom eldönteni melyik lenne a helyes választás. Maradni akarok, meg nem is. A félelem, hogy már soha többé nem leszek képes a rajongóknak megfelelő dalokat létrehozni teljesen lebénít. Elvesztettem minden ihletem és érdeklődésem a zene iránt. És ez egy énekes esetében igen csak nagy hátrány tud lenni. Így mégis hogy lehetnék teljes jogú tagja a BTS-nek? Míg ők megírják a dalokat, létrehozzák a koreográfiát és megcsinálnak mindent addig én tegyek úgy mintha nekem is lett volna közöm hozzá csak azért, hogy a látszatot fenntartsam? Erre sosem lennék képes. Azzal nem csak magamnak de a testvéreimnek is fájdalmat okoznék. Mégis ott van bennem a kétely, miszerint cserben hagyom őket és a mögöttünk lévő megannyi évet semmibe veszem. Fogalmam sincs mit tehetnék, és az idő egyre csak fogy. Nyakunkon a szerződés hosszabbítás és jelen helyzetben lövésem sincs maradjak-e vagy sem. Maradjak és tegyek úgy mintha minden rendben lenne és a többiek munkáit hazudjam az enyémnek is? Vagy fogadjam el, hogy egy életre kiégtem és nem vagyok többé képes zenélni? Mégis kit hagyjak cserben, a többieket vagy önmagam? Hogy juthatnék olyan döntésre ami a legkevesebb fájdalommal jár? Egyáltalán van ilyen döntés ebben a helyzetben?

&&&

Miután végzek a zuhanyzással a nappaliba megyek, ahol legnagyobb meglepetésemre csak Jin hyung van. Azt hittem mindenki itt lesz, már csak a rábeszélésem miatt is, de csak Jin van itt. Fura. Elveszek egy hideg sört a hűtőből és hyungom mellé telepedek. Egy fogalmam sincs milyen filmet néz a tv-n de úgy tűnik nem is arra koncentrál, csak meredten bámul magaelé. Kis idő után leesik neki, hogy én is ott vagyok, ekkor már kapcsolgatni kezd a csatornák között. Nem akarok rákérdezni mi járt a fejében, felesleges mert tudom, én. Pontosan tudom, hogy manapság mindegyik hyungom gondolataiban én vagyok a főszereplő, ami miatt természetesen még nagyobb bűntudatot érzek. Tudom, hogy mennyire aggódnak és csak a jót akarják nekem, mégis sokkal jobban örülnék ha egyszerűen csak békén hagynának. De ez, jelen esetben azt hiszem lehetetlen.

- Minden rendben hyung?

Tisztában vagyok vele mennyire átlátszó ez a kérdés de nem akartam azonnal letámadni és azzal kezdeni, hogy ne aggódjon miattam minden percben. De rossz látni a folyton mosolygó Jin komor arcát.

- Persze csak kicsit fáradt vagyok, sok volt ez a mai nap. -együttérzően bólintok, szerintem is több volt mint kéne, de tudom ez mind csak mellé beszélés.

- Miért nem mész lefeküdni? Holnap sem lesz könnyebb napunk.

- Tudom, de korán van még és ha hamar elalszom akkor felkelek hajnalban, ami rosszabb mintha nem is aludnék. Na és te, hogy hogy itt? Azt hittem az edzőterembe mész miután visszajöttünk?

- Akartam is, csak... -beletúrok hajamba, igazából nem tudok mondani rá okot miért nem mentem le.

- Értelek, nem kell mondanod semmit. Pontosan tudom mit érzel. -paskolja meg térdemet.

- Ne haragudj hyung, nem akarok tiszteletlen lenni, de fogalmad sincs róla. Senki sem tudja.

- Óh dehogynem. Azt hiszed én nem voltam fiatal? Hogy nem jártam a te cipődben? -törzsével felém fordul és felkönyököl a kanapéra- Jaj kicsi Gukie, nem tudsz te rólam mindent. -kacsint.

Ledöbbenek kijelentésétől egyben kíváncsi is leszek. Vajon hogy érthette ezt? Méghogy én nem ismerem! Akkor ki ismerné ha nem mi? Vagy talán... tévedek?