•Kendra Hell•
- Ugye nem gondolod komolyan, hogy ebbe a ruhába jössz iskolába? - támaszkodik anya az asztalnak, közben pedig megvetően mér végig.- De, tök komolyan gondolom. - nyomok el egy ásítást. Nem értem mi baja van. Fekete farmer, amin alig pár szakadás van. Hetekig keresgéltem mire találtam egy ilyen nadrágot. Egy has póló és bőrkabát. Semmi extra.
- Elmondanád mi jó van abban, hogy úgy öltözködsz mint egy ribanc? - a saját anyám szerint egy ribanc vagyok. Milyen kedves.
- Először is köszönöm. Másodszor nem értem mi ribancos ezen, se a seggem se a mellem nincs kint, de most, hogy így megjegyezted holnap tényleg ribancos ruhát választok majd. - villantok rá egy széles mosolyt.
- Vigyázz a szádra. - lép közelebb hozzám. - Nem tűröm ezt a fajta hangnemet. Az én házamban laksz, és elvárom, hogy mutass egy kis tiszteletet.
- Te sosem mutattál felém tiszteletet, nekem miért kellene? - döntöm oldalra a fejem. - Hagyjuk már ezt, mert rohadtul unom.
- Hallottad amit mondtam? - veszi lejjebb a hangerőt. - Válogasd meg a szavaidat. Nem szégyelled magad? Elismert tanárok gyereke vagy, példát kellene mutatnod, de te mindig csak szégyent hozol ránk.
- Elismert tanárok? Kicsit sem vagy egoista. - nevetek fel gúnyosan. - Ne fárassz. - sétálok el mellette, hogy töltsek magamnak egy kávét, és kiüljek a teraszra cigizni.
- Ne merj cigarettázni. - jön utánam mikor a számba veszem a nikotinos szálat. A szemébe nézve lobbantom lángra, és egyenesen felé fújom a füstöt. - Logan, gyere ki. - már csak ez hiányzott.
- Mi baj van? - kérdezi aggódva anyára nézve, de amikor a pillantását rám vezeti az aggodalom helyét átveszi a harag. - Mégis, hogy képzeled, hogy dohányzol ebben a házban?
- Ha jól tudom házon kívül vagyok. - kortyolok bele a kávémba. Hirtelen nyúl felém, és már kapná is ki a kezemből viszont én gyorsabb vagyok. - Lazíts már, nem a te pénzedből vettem. - forgatom meg a szemem.
- Amíg ebben a házban laksz megtiltom, hogy dohányozz. Sem itt sem máshol. Mit fognak gondolni az emberek ha megtudják, hogy az egyik gyerekünk cigarettázik? - ezúttal sikerül elvennie a füstölgő szálat és az asztalra készített hamutálba dobja.
- Ki nem szarja le, hogy mit gondolnak mások? Azt is leszarom, hogy ti mit gondoltok. - mondom egyenesen a szemébe nézve, amiért egy pofon a jutalmam. Össze sem rezzenek, csak továbbra is apám szemébe bámulok. Már megszoktam. - Most már jobb?
- Öltözz át, ebben a ruhában ki nem teszed a lábad a házból. - jön utánam újra a nappaliba, ahol Daniel már a szokásos ing és kötött mellény együttesében készen áll az indulásra. - Nézz csak a bátyádra, így kell kinéznie egy rendes gyereknek.
- Így kell kinéznie egy homokos strébernek. - pillantok végig imádott bátyámon.
- Sértegess csak, de engem legalább szeretnek. - ölti ki rám a nyelvét. Milyen kibaszott gyerekes.
- Még mindig úgy gondolod, hogy ez jó dolog? - nevetek fel sértett arckifejezésén. - Ne aggódj, rajtuk kívül más úgysem fog. - intek a szüleink felé.
- Szemét picsaként viselkedsz. - löki meg Daniel a vállam.
- Nem ismersz még? Az is vagyok. - vonom meg a vállam. Legalábbis ők annak gondolnak.
- Ma jön az új tanár. - szól közbe anya. - Vele van az első órád, úgyhogy jó lenne ha megpróbálnál időben odaérni és normálisan viselkedni.
YOU ARE READING
Pokoli kísértés
RomanceFELNŐTT TARTALOM! Látszólag Kendra egy átlagos diáklány, tanár szülőkkel, akik megkövetelik a tiszteletet és a fegyelmet, amihez Kendra nehezen alkalmazkodik. Mert az igazság az, hogy akárhogy is igyekezett, soha egy jó szót sem kapott, ellentétben...