Pokoli kísértés

•NEGYVENEDIK RÉSZ•

•Weston Miller•
- Biztos vagy benne? - kérdezek rá mégegyszer.

- Tuti, csináljuk. - pillant hátra rám izgatottan. Most először próbáljuk a popsi szexet, én nekem valóban ez az első alkalom. Még sosem csináltam ilyet korábban, és alig akartam elhinni, hogy Kendra engedi, sőt akarja ezt.

Óvatosan mozdulok felé, és a szokásos tempónkkal ellentétben, most lassan csinálom, mert még véletlenül sem szeretnék fájdalmat okozni neki. Azt akarom, hogy élvezze.

- Jól vagy? - kérdezem lihegve, mikor már teljesen benne vagyok. Ez eszméletlen érzés.

- Jól, csak először.. lassan csináld. - nyöszörgi vissza.

Minden erőmre szükségem van, hogy lassan mozogjak, mert legszívesebben gyorsabb tempóra kapcsolnék. Kicsit ideges vagyok, hogy fájdalmat okozok neki, bár kéjes nyögései nem erről árulkodnak.

- Baszki. - nyögök fel mikor nekem nyomja magát.

- Most jó, mehet gyorsabban. - engedi le a mellkasát az ágyra. - Gyorsíts. - kéri újra.

Elengedve magam kezdek mozogni, de még mindig nem olyan gyorsan mint szeretnék. Sőt a kezemmel a lábai közé nyúlok, hogy még több gyönyört adjak neki. A matrac tompítja a sóhajait, de még így is mocskosul erotikus hallgatni. Teljesen elveszi az eszem.

Biztos voltam benne, hogy állati jó lesz, de ez minden elvárásomat felülmúlja. Már csak annak a tudata, hogy mit csinálunk éppen teljesen felhúz. Meg persze az alattam fekvő szőke ördög is. Tudom, hogy imádja ezt a pózt, mert elmondása szerint, így sokkal mélyebben érez. Az ő szemszögéből persze nem tudhatom, de valóban egész más érzés. És a formás fenekének látványa.. egyenesen a mennyország.

Azt is imádom amikor lovagol rajtam, mert akkor főleg élvezhetem a látványt, de igazság szerint mindegy a póz, mert a szex így is úgy is eszméletlen vele. De az, hogy szeret kísérletezni külön öröm, az meg pláne, hogy még élvezi is. Tökéletesebb csajt kitalálni sem lehetne.

A hajába markolva nyomom szorosan a matracba, mikor érzem, hogy már közel az orgazmusa, ujjaimmal pedig keményebben izgatom.

Egyszerre ér minket, de olyan intenzíven, hogy mindkettőnk teste beleremeg. Hosszú másodpercekig, vagy talán percekig is a mennyben járunk. Muszáj elhúzódnom tőle, mert tovább képtelen vagyok megtartani magam.

Kendra is mellém dől, miközben hevesen kapkodja a levegőt.

- Hát ez kibaszott jó volt. - vigyorgok felé.

- Az. - motyogja lehunyt szemmel. - Mindenem remeg.

- Szívesen.

- Seggfej. - csap a mellkaromra.

A csengő hangja térít magamhoz az ábrándozásból. Nem szerencsés nyilvános helyen ilyesmiken agyalnom. Mondjuk az sem segít, hogy ma van az utolsó órám Kendra osztályával, és utána felavatjuk ezt az asztalt is. Pont tökéletes, mert ez mindenkinek az utolsó órája, úgyhogy senki sem fog megzavarni minket.

- Tanár úr. - lóbálja a kezét az egyik lány, akinek a nevét nem sikerült megjegyeznem. - Tényleg felmondott?

- Igen. - válaszolok egyértelműen, mire a legtöbb lány elszomorodik.

- Nagy kár. Maga a kedvenc tanárunk.

- Ez nagyon hízelgő. - villantok halvány mosolyt.

- Jövő héttől már randira lehet hívni a tanár urat? - csavargatja a haját egy másik csaj, akinek szintén nem rémlik a neve. - Akkor már törvényesen is szabad.