Pokoli kísértés

•TIZENHETEDIK RÉSZ•

•Kendra Hell•
- Mindenki megvan? - kiált fel Ms. Morgan mikor felszállunk a buszra.

Mandy, Scott, Selena és én egy négyes helyet választunk. Én vagyok az első aki elfoglalja a helyet, mert ragaszkodok hozzá, hogy háttal üljek. Fura mánia ez nálam, de ha van rá lehetőségem mindig így helyezkedek. Tök jó így nézni ki az ablakon.

- Alig várom már, hogy ott legyünk, csak azt sajnálom, hogy nem aludhatunk egy szobában. - bújik Selena Scott vállához.

- Ki akar aludni? - villant rá sokat mondó vigyort.

- Nem akarom egész úton a szexuális életeteket részleteit hallgatni, szóval ne melegedjetek bele, légyszíves, köszönöm. - inti le őket Mandy, én pedig csak jót nevetek.

Lopva pillantok a hátam mögé, és elkapom Mr. Miller pillantását, de szinte azonnal félre is néz. Egész hétén így volt, az órák alatt egyszer sem nézett rám, ha pedig a folyosón találkoztunk mindenfelé nézett csak rám nem. Szinte biztos vagyok benne, hogy neki is a majdnem csókunk jár a fejében.

Nem tudom kiverni a fejemből azt a pillanatot. Ahogy ott álltunk, ketten a tanári mosdóban olyan volt mintha minden megszűnt volna. Csak arra tudtam gondolni mennyire akarom, hogy megcsókoljon. Egyértelműen vonzódik hozzám, és én is dögösnek találom őt. De ez akkor is hatalmas baromság. Volt egy gyenge pillanatunk, de nem történt semmi, és nem is jelent semmit. Ez egyszerű vonzalom.

Nem vagyok egy apáca típus, és erkölcsösnek sem nevezném magam még távolról sem. Nem szoktam törődni mások érzéseivel, vagy a tetteim következményével, de azt még én is tudom, hogy ez komoly dolog. Mr. Miller a tanárom, és komoly bajba kerülhetne, ha történne köztünk valami, és akármennyire is szemét vagyok nem akarom elbaszni az életét. Nemcsak arról van szó, hogy kirúghatják, hanem arról, hogy le is csukhatják. És én nem akarok ennyire kicseszni vele.

Abban a pillanatban viszont egy gondolat sem maradt a fejemben. Elkábított az illata, a testének közelsége, és a piszkos pillantása amivel egész este illetett. Nem tulajdonítottam neki nagy jelentőséget, mert szinte mindig van olyan pasi aki megbámul. A tanárok közül is, sokan méregetnek, de mégis.. az ötvenes kopaszodó pasik pillantásától nem kezd lángolni a testem.

Mindegy, felesleges agyalnom ezen, mert igazából nincs is min. Nem történt semmi, és nem is fog. Oké, vonzónak találjuk egymást, de semmi több. Nincsenek érzéseink egymás felé, legalábbis nekem biztos nincsenek. Egyszerűen tetszik a csomagolás. Nem lesz nehéz túllépni rajta.

- Hahó. - lóbálja előttem a kezét Mandy. - Hol jársz Csipkerózsika?

- Csipkerózsika? - kérdezek vissza meglepetten. - Honnan jött ez?

- Tudod, hosszú szőke haj, és az arcod is hasonlít rá. - szándékosan cseszeget, de egyáltalán nem bánom.

- Én sokkal szebb vagyok mint az a csaj. - vonok vállat nagyképűen.

- És sokkal szerényebb. - nevet fel Scott is. - Megint azzal a pasival voltál? Azért vagy ilyen fáradt?

- Aha. - zárom le ennyivel.

- Mikor ismerjük meg?

- Soha. - teljesen egyértelmű.

- Nem is tudtam, hogy jársz valamivel. - száll be Selena is a beszélgetésbe.

- Mert nem is. - ezzel valószínűleg nem válaszoltam meg a fel nem tett kérdéseit. - Nem járunk, csak találkozgatunk. - azt a részt kihagyom, hogy ezt a pénzért csinálom.

- Ó, csak kavartok? Vagy inkább még ismerkedtek? - mindhárman kíváncsian várják a válaszomat, én pedig nem szívesen beszélek erről.

- Kavarunk. - válaszolok röviden.