Pokoli kísértés

•HARMINCEGYEDIK RÉSZ•

•Kendra Hell•
- Hé. - lóbálja meg előttem a kezét Matt.

- Bocs, mi? - rázom meg a fejem, hogy kicsit észhez térjek.

- Hétvége? New York? - húzza fel a szemöldökét.

- Bocs, most nincs kedvem menni. - utasítom vissza egyből.

Az utóbbi napokban nagyon levert vagyok és semmihez sincs kedvem. Ez mind Weston hibája. Ki gondolta volna, hogy ennyire megvisel ez az egész? Napok óta nem beszéltem vele, az üzeneteire sem válaszoltam pedig rengeteget írt. De mégis mit mondhatnék? Már elmondtam amit akartam.

Ennek az egésznek semmi értelme. Hülyeség volt belekezdeni, de nem gondoltam volna, hogy időközben megkedvelem. Ezt gyorsan ki kell vernem a fejemből. Mi a fasz van velem?

- Mi a baj? - ül le mellém.

- Miből gondolod, hogy baj van? - kérdezek vissza válasz helyett.

- Mondjuk, hogy megérzés. Ki vele. - fordul felém, és minden figyelmét nekem szenteli.

Talán elmondhatnám neki. Azt nem mondom, hogy teljesen megbízom benne, mert nem, de ő az egyetlen akivel beszélhetek viszonylag őszintén. Talán jót tenne ha kimondanám.

- Rossz kedvem van.

- Miért? Egy pasi miatt? - tapint egyből a lényegre. - Ugyan Kendra, tudod, hogy elmondhatod. Nem gond, te is voltál mással és én is. - vonja meg a vállát. Ezt nagyon bírom benne, nem problémázik.

- Honnan tudod, hogy egy pasiról van szó? - ennyire egyértelmű lenne?

- Nem tudtam. Eddig. Na mesélj mi a baj vele. - dől hátra, és felpakolja a lábait az asztalra.

- Találkozgattam vele pár hónapig. - kezdek bele. - Megegyeztünk, hogy csak szex, így is indult. Tudja, hogy szoktam találkozgatni veled, és ez kiakasztja.

- Elmondtad neki, hogy velem is lefekszel? - lepődik meg.

- Látott már minket együtt, de csak ennyit tud. - legyintek. - Azt akarta, hogy ne találkozzak veled többet.

- És te mit mondtál? - kérdezget teljesen nyugodtan.

- Mit gondolsz?

- Azt, hogy elküldted a picsába, és közölted vele, hogy semmi köze a dolgaidhoz. - egész jól kiismert.

- Pontosan. Csak tudod mi idegesít? Az, hogy felesége van, de azon kiakad ha veled vagyok.

- Állj, állj, állj. Felesége van? Egy nős pasival kavarsz? - hökken meg.

- Veled meg azért mentem fel a hotelszobádba mert pénzt ajánlottál. Nem kellene ezen ennyire meglepődnöd, én ilyen vagyok. - vonom meg a vállam.

- Jól van, na. Én nem ítélkezek csak meglepődtem. Mond tovább. - szedi össze magát.

- Szóval ja, nős. De az probléma, hogy veled vagyok. Mondjuk ha nem lenne nős sem hagynám, hogy megmondja mit tegyek. Ja azért azt hozzáteszem, hogy nem tudtam a feleségéről. Egyik délután a plázában találkoztam velük. De tök mindegy mert nem akarok tőle semmit. - foglalom össze a történteket.

- Ha nem akarnál tőle semmit nem lennél ilyen szomorú miatta. - mutat rá.

- Nem is vagyok szomorú. - tiltakozok reflexből.

- Belezúgtál?

- Mi? Nem, dehogy. Én nem vagyok szerelmes típus. - én meg a szerelem, jó vicc. - De azért egy kicsit kedvelem. De nem vagyok szerelmes. Azt mondta többet akar.