Pokoli kísértés

•HUSZONEGYEDIK RÉSZ•

•Kendra Hell•
- Na, ez, hogy tetszik? - kérdezi Matt mikor ma már a harmadik lakást nézzük.

Az első túl kicsit volt. A szoba akkora volt, hogy éppen csak egy ágy fért el benne és az is egyszemélyes volt, se szekrény se semmi más. Igaz, hogy egyedül tervezek aludni, de akkor is francia ágy kell nekem.

A második pedig túl nagy. Felesleges lenne ekkora lakásba költöznöm, mert úgyse használnám ki, és kurva sok időt elvenne a takarítás is. Plusz felesleges pénzkidobás.

Ez a lakás viszont tetszik. Az egész lakásban a sötétbarna színek uralkodnak, mellé pedig még van egy kis bézs is. Nem tetszenek nekem a túl világos dekorációk, sokkal szebbek az erőteljes színek. Van egy közepes méretű konyha, ami egybe van nyitva a nappalival. Elég nagy a fürdő, és van egy hatalmas kád is. A szoba is nagyon szép, a benne lévő ágy pedig még háromszemélyesnek is elmenne. Azt hiszem ez tökéletes lesz. Közel van a sulihoz is, és a belváros sincs messze. Remek.

- Nem kell tovább nézelődnünk, ez jó lesz. - nézek még egyszer körbe. - Kiveszem.

- Tuti?

- Tuti.

- Akkor beszélek a faszival. - indulna vissza az ingatlanoshoz.

- Köszi, de majd én beszélek vele. Ez is olyan felnőttes dolog. - villantok egy kicsit sem őszinte mosolyt.

- Na, hogy tetszett a lakás kisasszony? - siet felém tenyérbe mászó arccal.

- Tetszett. Kiveszem.

- Tényleg? - lepődik meg egy pillanatra, amit nem tudok hova tenni. - Akkor hozhatom a papírokat?

- Igen.

- Nem bírom ezt a faszt. - grimaszol Matt mikor kettesben maradunk. - De csak ő tudott ilyen rövid időn belül jönni.

- Nekem mindegy ki az. Köszönöm, hogy elintézted. - tényleg hálás vagyok érte, hogy segített.

- Nincs mit megköszönnöd. - karolja át a derekam, de el is engem mikor a pasi visszatér.

- Mikor költözhetek be?

- Ha minden jól megy, akár már két hét múlva. - bassza meg.

- Előbb nem lehet?

- Sajnos nem. A tulaj így rendelkezett kisasszony. Olvassák át nyugodtan. - adja a kezünkbe.

- Szerinted oké? - sandítok a mellettem állóra aki velem együtt olvassa a sorokat.

- Ja, rendben van. - bólint bíztatóan.

Aláírok minden szükséges papírt, és elégedetten veszem tudomásul, hogy saját lakásom van. Két héten belül itt fogok élni. Egyedül.

- Nem tűnsz túl boldognak. - jegyzi meg Matt mikor már a kocsijában ülünk.

- Csak rossz kedvem van ma. - vonom meg a vállam. - Hova megyünk?

- Hozzám. - adja az egyszerű választ.

Még sosem voltam nála, és furcsa érzés, hogy éppen hozzá tartunk. Nem is tudom.. talán ez egy kicsit személyes. A saját háza, a magánterülete.

- Te itt laksz? - esik le az állam. Tudtam, hogy gazdag, de ez.. ez egy palota. - Itt el lehet tévedni.

- Elsőre igen. - ért egyet.

- Egyedül laksz itt?

- Nem teljesen. Páran még laknak itt akik nekem dolgoznak. - olyan természetesen mondja ezt, mintha ez hétköznapi dolog lenne. Az embereim velem laknak. - A szakács, a bejárónő, meg a sofőröm is.