Pokoli kísértés

•TIZENKETTEDIK RÉSZ•

•Weston Miller•
Feljebb a kéz Mr. Miller.

Napok óta a szőke hajú lány szavai vízhangoznak a fejemben. Bűntudatom van a történtek miatt, de fogalmam sincs miért, hiszen nem is történt semmi. Csak a táncot próbáltuk a bálra, mégis úgy érzem, hogy annál sokkal több volt. Mert miután felhívta a figyelmemet rá, hogy megint a derekát fogom, utána szándékosan vezettem lejjebb a kezem, és tudom, hogy ő is, ezért tért át a nyakamra. Könnyen fel tudom idézni milyen volt puha ujjainak érintése, és egyáltalán nem tetszik, hogy ilyen reakciót képes kiváltani belőlem. Ahogy az sem, hogy szinte meztelen alakja ilyen élénken él az emlékezetemben.

- Hé, jól vagy? - fogja meg Laura a vállam, amivel magára vonja a figyelmem.

- Hogy? - kérdezek vissza halványan megrázva a fejem.

- Jól vagy?

- Persze, csak elgondolkodtam. - villantok felé kis mosolyt.

- Én min gondolkodsz? - sejtettem, hogy meg fogja kérdezni.

- Csak a munkán jár az eszem. Vagyis inkább a bálon. Engem osztottak be felügyelőtanárnak az utána kővetkező bulira. - húzom el a számat.

- És az baj?

- Nem, csak kurvára nincs kedvem hozzá. Meg az egész keringős faszsághoz sincs. De most komolyan, el tudod képzelni rólam, hogy keringőzni fogok?

- Nehezen. - nevet fel az arckifejezésemen. - De nagyon szívesen megnézném.

- Kizárt dolog. - vágom rá.

- Miért?

- Mert nem akarom, hogy lásd a bénázásom. Ismersz, tudod, hogy az ilyesmi nem erősségem.

- Szerintem nagyon dögös amikor táncolsz. - nyom egy puszit az arcomra. Készülne ellépni mellettem, de a kezét megragadva húzom az ölembe. - Hamarosan mennem kell dolgozni.

- Öt perc, annál több nem kell. - nyúlok a pólója alá, és készülnék is kibújtatni belőle de elhúzódik.

- Wes..

- Lehet, hogy három perc is elég. - csókolok a nyakába, és finoman a fogaim közé veszem puha bőrét. - Annyira szexi vagy ebben a farmerben. - imádom ahogy a testére tapad, és kihangsúlyozza tökéletes vonásait.

- Legközelebb megígérem, hogy leveheted rólam. De nem most. - hajol távolabb és egyik ujját a számra teszi.

- Nem akarod? - kérdezek vissza elmélyült hangon.

- Most nem. - kapok tőle egy kis csókot. - Indulnom kell, és a fejem is fáj. Ne haragudj, bepótoljuk ígérem.

- Jól van. - engedem el csalódottan. Mostanában nem volt túl sok időnk egymásra, ezért a szex is elmaradt. Már majdnem egy hete nem voltunk együtt, amire korábban még sosem volt példa. És nem is tetszik.

- Ne duzzogj. - hajtja a homlokát az enyémnek.

- Nem duzzogok. - kérem ki magamnak. - Csak feszült vagyok. - vezetem a fenekére a kezem, és közelebb húzom magamhoz, hogy érezze a merevedésemet.

- Sajnálom édes, ma egyedül kell elintézned. - veregeti meg a vállam, és már pattan is ki az ölemből.

- Ez nem vicces. - szólok utána mikor nevetve veszi fel a kabátját.

- De egy kicsit mégis. - lép közelebb hozzám. - Ígérd meg, hogy rám fogsz gondolni, miközben megoldod a problémádat. - simít végig a hasamon, de túl gyorsan abba is hagyja.