Pokoli kísértés

•HUSZONHARMADIK RÉSZ•

•Kendra Hell•
- Olyan jó lesz ez a hétvége. - lelkendezik Dan, nekem pedig kedvem lenne orrba vágni. - Sajnálhatod, hogy kimaradsz ebből. - pislog felém gúnyosan.

- Egy egész hétvége összezárva veletek? - húzom fel a szemöldököm. - Nem fogok sírni amiért kihagyom.

- De azért sírhatsz, mert a te szülinapod sosem ünnepeljük meg. Csak az enyémet. - húzza ki magát büszkén.

- Kérdezd meg. - forgatom meg a szemem.

- Téged egyáltalán nem érdekel? - felesleges válaszolnom. - Amúgy sejtem, hogy terveid vannak. Át fogod hívni azt a fiút mi? - sokat mondóan pillantok rá mire folytatja. - Csak próbálj ne a konyhaasztalon.. közösülni vele.

- Közösülni? - nevetem el magam. - És még csodálkozol, hogy egy csaj sem akar közösülni veled.

- Ezt miből gondolod? - háborodik fel. - Igenis vonzónak találnak a lányok. - kéri ki magának.

- Persze. - vigyorgok tovább.

- Csak azért nem tudsz róla mert a nemi életemben diszkrét vagyok.

- Ja, annyira diszkrét, hogy még az is rejtély milyen nemű vagy. - vonom meg a vállam.

- Te.. te.. te egy akkora..

- Mond csak ki.

- Nem. Nem ereszkedek le a te szintedre. - balfasz.

- Helyesen teszed. - veregetem meg a vállát, amikor ellépek mellette.

- Na jó, tényleg nem voltam még együtt lánnyal..

- És pasival? - szakítom félbe, mire elvörösödik az arca. Árulkodó jel.

- Mi? - hökken meg. - Nem vagyok meleg.

- Nehéz elhinni. Pedig jó lennél annak. - folytatom tovább, mert különös elégedettséggel tölt el zavart arca.

- Nem vagyok meleg. Azért nem jártam még senkivel mert nem akartam. Veled ellentétben nekem nem csak a.. testi kapcsolatokból áll az életem. - muszáj megforgatnom a szemem a szóhasználat miatt.

- Csak rád kell nézni, és ezt bárki megmondhatja. Fogadok még azt sem tudod hova kell dugni.

- Anya. - szólal meg megkönnyebbülten mikor megpillantja a boszorkányt. - Kendra át fogja hívni a fiúját. És.. tudod mit fognak csinálni. - árulkodik mint egy óvodás.

- Nem fogja áthívni. Megtiltom, hogy bárkit is áthívj ide, világos? - pislog rám szigorúan.

- Mit a nap. - vigyorodok el. Csak, hogy fokozzam a hangulatot, azt hiszem eljött az ideje, hogy közöljem velük, már nem sokáig fogok itt élni. - Ha már mind itt vagyunk. - kezdek bele mikor a drága édesapám is megjelenik. - A jövő héten elköltözök. - kár, hogy nincs nálam a telefonom, szívesen megörökíteném a hülye fejüket.

- Mit mondtál? - kérdeznek vissza egyszerre. - Nem költözhetsz el. - jelenti ki anya. - Kiskorú vagy, és nincs is pénzed. Nem engedem meg.

- Nem kértem engedélyt, csak közöltem a terveimet. És ne tegyél úgy mintha érdekelne. Alig várjátok, hogy megszabaduljatok tőlem, és ez fordítva is így van. Elmegyek, és sosem fogok visszajönni, ti pedig elfelejthetitek, a félresikerült dugásotok következményét.

- Tudod mit? Igazad van. - keményedik meg anya arca. - Menj csak el. Nem fogsz hiányozni.

- Pamela. - szól rá apa. Nagy meglepetésemre. - Fejezd be. Nem engedhetjük el. Ő a lányunk.