Pokoli kísértés

•TIZENHARMADIK RÉSZ•

•Kendra Hell•
- Nem értem, hogy lehet, hogy valaki ilyeneket eszik, és így néz ki. - pillant végig rajtam Matt miközben az egyik gyorsétteremben állunk sorba valami egészségtelen kajáért.

- Tudod mennyi munkám van abban, hogy így nézzek ki? - vigyorodok el. Minden nagyképűség nélkül mondhatom, hogy állati dögös vagyok. Büszke vagyok a testemre, de leginkább arra, hogy igazából semmit sem tettem azért, hogy így nézzek ki. Nem sportolok, és gyakran eszek egészségtelen kajákat, mégis ennyire jó alakom van. Bár mióta Matt visszajött jópár kalóriát égettünk el mindketten.

- Na ne mond. - forgatja meg a szemeit. - Nekem tényleg sok munkám van abban, hogy így nézzek ki.

- Biztosíthatlak, hogy megérte órákat töltened az edzőteremben. - szorítok rá kicsit a karjára. Matt nagyon fiatalos, nem csak az arca hanem a teste is. Feszes és izmos, egyáltalán nem mondani meg róla, hány éves.

- Remélem is, különben nem lett volna értelme edzőtermet csinálni az egyik szobából. - nézegeti a kivetítőt, és valószínűleg próbálja eldönteni mit válasszon.

- Van edzőterem a házadban? - kíváncsiskodok. Még sosem voltam nála, mert általában a szállodában találkozunk, de ez nekem így rendben is van. Ha az ő házába mennénk az már talán túl intim lenne.

- Aha, meg szauna is. Minden edzés után izzadok ott egy jó fél órát. - olyan lehet a háza mint egy wellness hotel.

- Az tök jó. Imádom a szaunát. - bár nem gyakran volt alkalmam élvezni.

- Egyszer talán megengedem, hogy csatlakozz, úgy sokkal izgalmasabb lenne mint egyedül. - jelenik meg pimasz mosoly az arcán. Hű, ez egy meghívás akart lenni a házába?

- Szóval a szaunában akarsz szexelni? - húzogatom a szemöldököm.

- Megfordult a fejemben. - szinte látom rajta, ahogy elképzeli. - Mit kérsz?

- Hamburgert sok sült krumplival. Meg kólát és karamellás fagyit. - annyira imádom ezeket, hogy ha életem végéig csak ezeket ehetném teljesen megelégednék vele.

Matt mindkettőnk nevében rendel, én pedig meglepődve veszem tudomásul, hogy ugyanazt kéri amit én. Sőt még fagyit is eszik.

- Mi van? - kérdezi értetlenül mikor le sem veszem róla a szemem.

- Nem gondoltam volna, hogy szereted a hamburgert. Meg a karamellás fagyit.

- Miért ne szeretném? Attól, hogy ritkán eszek még szeretem, csak nem ehhez vagyok szokva. - nyilván nem. - Kimegyek a mosdóba. - simít végig a kezemen mielőtt magamra hagy.

Leülök az egyik sarok asztalhoz, ahova pár percen belül meg is érkezik a vacsoránk. Matt még nem ért vissza, ezért nem kezdek el enni. Magam elé bámulva veszek észre egy ismerős alakot.

Amint a kezébe adják a rendelését, fizet, és már indul is az ajtó felé, de pont mellettem sétál el, és halvány mosoly szalad a szájára mikor meglát.

- Kendra?

- Üdv Mr. Miller. - akaratlanul is eszembe jut, az az este amikor hazakísértem őt. A pillantása mielőtt belépett az ajtón, ahogy a derekamba kapaszkodva próbálta megőrizni az egyensúlyát. Most is az orromba kúszik férfias illata, amit akkor éreztem mikor a teste teljesen az enyémhez préselődött.

- Jó választás. - int a hamburgerem felé.

- Maga mit eszik? - kérdezek rá a zacskóra nézve.

- Hamburgert, és mellé csirkefalatokat.

- Hamburger és csirkefalatok együtt? - kérdezem vigyorogva.