Pokoli kísértés

•ÖTÖDIK RÉSZ•

•Kendra Hell•
- Mi a faszt csinálsz? - szólok oda a bátyámnak, mikor látom, hogy a szüleink szobája előtt áll.

- Ne kiabálj. - motyogja halkan. - Nem csinálok semmit. - hajtja le a fejét zavartan, majd rám sem nézve siet a szobájába.

Ahogy közelebb lépek egyből megértem miért álldogált itt. Azt hiszem megfogadták a tanácsomat.

- Várj Logan így nem kényelmes. Feljebb csúszok.

- Mi lenne ha megpróbálnánk úgy, hogy te vagy felül? - nagyon vissza kell fognom magam, hogy ne nevessek hangosan. Még dugni se tudnak rendesen.

- Nem, kizárt. Nem egy pornó filmben vagyunk Logan. - szidja le anya.

- Ne haragudj. De úgy még sosem próbáltuk, én csak.. - habog vissza apa zavartan. De gáz.

- Semmi csak, az olyan illetlen, mintha állatok lennénk. - anyám egy prűd picsa.

- Jó, bocsánat. Akkor.. csináljuk így.

- Logan, mit csinálsz? Nem oda. - gondolom rossz lyuknál próbálkozott. Micsoda béna.

- Véletlen volt. - mentegetőzik rögtön. - Olyan régen volt már, nem is emlékszem, hogy kell.

- Tudod mit? Szerintem inkább hagyjuk abba, ez nagyon kellemetlen. - tényleg kurva régen kefélhettek, ha még arra sem emlékszik hova dugja a farkát.

- Dehát még el sem kezdtük.

- Nincs kedvem.

- Kérlek, csak próbáljuk meg. - milyen szánalmas hallani, ahogy könyörög. Muszáj eltűnnöm mielőtt kitör belőlem a röhögés.

- Jó, de akkor kezdjük. Essünk túl rajta. - tényleg el kell tűnnöm.

Igaz, hogy apám sem egy főnyeremény, még távolról sem, de csodálom, hogy egyáltalán feláll neki anyámra. Ha pasi lennék tuti nem izgulnék rá. Bár jobban belegondolva tökéletesen összeillenek.

Egy gyors zuhanyt követően megszárítom a hajam, feldobok egy kis sminket, és felveszek egy bőr rövidnadrágot, hozzá pedig egy csipkés rövid felsőt, rá pedig a bőrkabátomat.

A konyhában még öntök magamnak kávét, és legnagyobb bánatomra apa is pont akkor jön ki a szobájukból. Pedig reméltem, hogy ma már nem futok össze egyikükkel sem.

- Te meg hová készülsz? - áll meg mellettem, de nem néz rám. Én viszont felé pillantok, és akaratlanul is elnevetem magam. - Mi olyan vicces? - furcsa, hogy egyáltalán nincs most a hangjában sem megvetés sem pedig harag.

- Á, semmi. - nevetek tovább. Az a párbeszéd amit nemrég folytattak örökre beleégett az agyamba.

- Kérdeztem valamit. - szólal már meg egy fokkal határozottabban. - Hova készülsz ilyenkor?

- Szexelni. - vágom rá lazán. - És még csak könyörögnöm sem kell érte. - nézek a szemébe, de nem bírom, hogy ne kezdjek megint röhögni. Annyira nevetséges ahogy elvörösödik.

- Mit mondtál? - kérdez vissza sokkal halkabban. - Te..

- Ja, hallottam. - bólintok, miközben a könnyeimet törölgetem. - Régen röhögtem ilyen jót.

Nem válaszol, csak a szemeit összeszorítva túr a hajába. Még sosem láttam ennyire zavartnak. Valószínűleg szégyelli, hogy hallottam, ahogy anyámat kérleli, hogy had dugja meg.

A mosogatóba teszem a poharamat, majd a telefonomat zsebre rakva fordulok felé, mikor meglátom, hogy Matt kocsija megáll a ház előtt.

- További jó szórakozást. - indulok az ajtó felé, ő viszont még mindig csak ott áll mozdulatlanul. Egy pillantást sem vet a kocsira, mintha egyáltalán nem érdekelné, hogy kivel megyek el. De eszemben sincs panaszkodni emiatt.