Pokoli kísértés

•TIZENKILENCEDIK RÉSZ•

•Kendra Hell•
A kirándulás többi része remekül telt, de sokkal nehezebb volt figyelmen kívül hagynom Mr. Millert mint gondoltam. Vagyis Westont. Állandóan az a csók jár a fejemben. Az érintései, a szavai.. teljesen megbabonáztak.

- Kendra.. le akarom tépni a ruháidat, és olyan keményen és mocskosan akarlak megdugni ahogy még senki korábban, és ha nem tűnsz el két percen belül esküszöm meg is teszem.

Annyira de annyira maradni akartam, de tudtam, hogy szabad. Smárolnunk se lett volna szabad. De mégis.. teljesen lángra lobbantotta a testem. Talán még sosem kívántam ennyire lefeküdni senkivel sem.

- Hé. - lóbálja meg előttem Matt a kezét.

- Bocs, mi? - rázom meg a fejem.

- Azt kérdeztem éhes vagy-e.

- Ja, igen. Hol akarsz enni?

- Tudod mit ennék? Palacsintát. Marha finoman csinálják itt a sarkon. - int az utca végére.

- Na ne mond. Azt hittem nagyon odafigyelsz arra, hogy mit eszel. - vigyorodok el. - Hány órát kell izzadnod az edzőteremben, hogy ledolgozd?

- Inkább rajtad izzadnék, az sokkal izgalmasabb. - markol bele a fenekembe. - Milyet kérsz?

- Nutellásat.

Négyet kér, és egy üveg kólát mindkettőnknek, ezután pedig leülünk az egyik kinti asztalhoz. Szeretek itt kint ülni, mert tök jó hangulata van. Süt a nap, körülöttünk pálmafák, amik árnyékot tartanak. Teljesen olyan mint egy filmben.

- Milyen volt az osztálykirándulás? - kíváncsiskodik.

- Jó volt. Sokat fürödtem meg szaunáztam. Esténként meg berúgtam. - foglalom össze röviden. - A barátaim rólad kérdeztek.

- És mit mondtál?

- Semmit. - vonom meg a vállam. - Csak annyit, hogy kavarunk. De ugye tudod, hogy megláthatnak minket?

- Az nem zavar. - érdekes gondolkodás, de nem teszem szóvá.

- És te mit csináltál? - kortyolok bele az üdítőmbe.

- Dolgoztam.

- Egész hétvégén?

- Ha munka van akkor nincs hétvége. - vágja rá lazán.

- Kérdezni akartam valamit. - pillantok fel rá.

- Csupa fül vagyok.

- Nem tudsz itt a környéken viszonylag szép, de megfizethető lakásokat? Nem kell túl nagy és túl drága sem, csak ami nekem kényelmes.

- El akarsz költözni? - húzza össze a szemöldökét. Csak egy bólintással válaszolok. - Majd kérdezősködök.

- Azt megköszönném. Én is nézegettem a neten, de nem találtam olyat ami tetszene. Vagy túl nagy volt vagy túl kicsi. - nem akarok egy patkánylyukban lakni.

- Egyedül költöznél?

- Mindenképp egyedül.

- Jól van, majd körülnézek. - harap bele a palacsintájába.

Olyan nagy, hogy én csak egyet bírok megenni, a másikat neki adom, ő pedig mindenféle gond nélkül eltünteti. Vigyorogva figyelem ahogy a száját törölgeti, mert ezt a palacsintát köztudottan nem lehet szépen enni.

A nem messze lévő bolt előtt észreveszek egy ismerős alakot, aki gyilkos pillantással méreget minket. Leginkább a mellettem ülőt. Mr. Miller. Nem intek neki, ahogy ő sem nekem, csak bámulunk egymásra hosszú másodpercekig, és én vagyok az aki megszakítja a szemkontaktust.