Pokoli kísértés

•HUSZONÖTÖDIK RÉSZ•

•Kendra Hell•
Idegesen szedem a lépcsőfokokat, miután Weston átküldte üzenetben hányas lakásban lakik. Vagyis laknak. A feleségével.

Az a tervem, hogy megmondom neki milyen gerinctelen faszfej, utána pedig közlöm vele, hogy végeztünk.

Mekkora pöcs. Ő kiakadt azon, hogy Mattel is találkozok, miközben ő nős ember. Nem vagyok a házasság híve, sőt.., de akkor is. A nő Laura, nyilván azért ment hozzá mert szereti őt, és akármilyen érzéketlen is vagyok nem tetszik a gondolat, hogy én vagyok a másik nő.

Hangosan kopogok, mikor a lakás elé érek, Weston pedig azonnal ajtót nyit. Szó nélkül lépek el mellette, és csak akkor kezdek bele miután bezárta.

- Te mekkora egy rohadék vagy. - támadom le. - Mikor akartad közölni, hogy nős vagy? Gondolom soha. - rázom meg a fejem. - Ezért nem akartad, hogy idejöjjek ugye?

- Kendra, nyugodj meg kérlek, had magyarázzam meg. - beszél sokkal halkabban mint én.

- Mégis mit akarsz megmagyarázni? - nevetek fel. - Nős vagy Weston. És félre ne érts nem az zavar, hogy a nejedet is dugtad mellettem, hanem az, hogy hazudtál. Én őszinte voltam veled, te meg hazudtál. És tudod mi zavar még? Az, hogy tőlem elvártad volna, hogy ne találkozzak Mattel, közben pedig itthon várt a feleséged. - bökök dühösen a mellkasára.

- Kendra..

- Mégis mit gondoltál? Hogy sosem derül ki? - hagyom figyelmen kívül. - Nem érdekelnek más érzései, de attól még nem örülnék neki ha miattam menne tönkre egy házasság. Bár ha jobban belegondolok kurvára csak te tehetsz róla. Ha nem elég neked a nő miért vetted el? Vagy miért nem válsz el? - akadok ki teljesen. - Önző szemétláda vagy Weston.

- Igazad van. Tudom, hogy elbasztam, de..

- De?

- Te ezt nem érted. - néz rám kétségbeesetten.

- Nem, nem értem és kurvára nem is érdekel. De azt tudom milyen szar érzés ha valaki leszarja az érzéseidet. És te is pont ezt teszed a feleségeddel. - tudom, hogy nincs hasonlóság Weston házassága, és a szüleimmel való kapcsolatom között, de.. talán mégis.

Tudom milyen az amikor semmibe vesznek, és nem törődnek azzal ha fájdalmat okoznak neked. Nem kellemes érzés.

- Ez nem igaz. Engem érdekelnek az érzései. - tiltakozik gyengén.

- Tényleg? És mit gondolsz, mit érezne ha megtudná, hogy megdugtad az egyik diákodat? - kérdezem gúnyosan.

- Akármit is gondolsz szeretem a feleségem, és törődöm vele. Ez csak.. nézd, én sem értem oké? Azt tudom, hogy kellesz nekem. - válaszol már ő is sokkal idegesebben. - De szeretem őt.

- Nem vagyok a kapcsolatok szakértője, és fogalmam sincs milyen szeretni valakit, de szerintem ha igazán szeretnéd eszedbe se jutna másra nézni, nem, hogy mással dugni. - osztom meg vele az álláspontomat. - De tök mindegy. A te házasságos, a te életed, a te dolgod. De én nem akarok részt venni ebben.

- Úgy érted ennyi? Végeztünk? - rázza a fejét. - Nem. Ne mond ezt.

- Miért ne Weston? Nős vagy. Nős. - hangsúlyozom ki.

- Azt hiszed én nem tudom? - emeli fel a hangját. - Azt hiszed nekem olyan könnyű? Hogy nem érzem magam szarul a történtek miatt? Akkor nagyon tévedsz. - lép közelebb hozzám. - Minden alkalommal amikor a feleségemre nézek az jár a fejemben, hogy elárultam őt, de amikor veled vagyok.. nem tudok erre gondolni. Sőt semmire sem tudok gondolni, mert teljesen elveszed az eszem. Csak az érdekel mikor láthatlak újra, mert nem tudom elviselni a gondolatot, hogy többé nem érhetek hozzád. Fogalmam sincs mit jelent ez, de azt tudom, hogy őrülten kellesz nekem Kendra. Tudom, hogy nem lehet köztünk kapcsolat, többet közt azért mert nős vagyok, és nem mellesleg a tanárod. És azt is tudom, hogy te nem akarsz tőlem semmi mást, és ez megőrjít.