Pokoli kísértés

•HARMINCADIK RÉSZ•

•Weston Miller•
Ennyit a tökéletes estéről. Kezdtem megfeledkezni róla, hogy Kendra vele is találkozgat. Nem bírom elviselni a gondolatot, hogy elutazik vele a hétvégén, hogy a hotelszoba minden pontján megbassza.

- Tudom mi jön most, szóval figyelmeztetlek bele se kezdj. - fordul felém letéve a telefonját.

- Azt várod, hogy ne mondjak semmit? - nyilván azt várja.

- Igen, azt várom.

- Akkor nem fog tetszeni ami most jön. - állok fel. - Elmész vele?

- Weston..

- Válaszolj Kendra. - emelem fel a hangom. - El akarsz menni vele?

- Miért ne akarnék? - dől hátra nyugodtan. - Nemcsak, hogy akarok hanem el is megyek.

- Felejtsd el. Nem mész sehova. - lépek közelebb hozzá. Leszarom, hogy kurvára nincs jogom ezt mondani. Nem parancsolgathatok neki, tudom, hogy nem viseli el. És azt is tudom, hogy ezzel teljesen kiborítom.

- Mit mondtál? - dől előre.

- Nem mész el. - ismétlem meg amit az előbb mondtam. Kizárt, hogy ezt engedjem. Nem megy el és kész.

- Erről kurvára nem te döntesz. - pattan fel ő is és dühösen közelít felém. - Azt hiszem nem voltam elég világos. Senki sem mondhatja meg, hogy mit tegyek és mit nem világos? Ha el akarok menni akkor el is megyek.

- Nem mész el. - ezzel csak olajat öntök a tűzre.

- Látszik, hogy mennyire nem ismersz.

- Persze, hogy nem, mert nem hagyod, hogy megismerjelek. - tárom szét a karom.

- Semmi kedvem ehhez. - hagyná annyiban, és már indul is az ajtó felé de megállítom.

- Nem. - húzom vissza. - Most nem léphetsz le. Mindig ezt csinálod. Ha valami nem tetszik akkor egyből menekülsz, de ezúttal nem. Megfogjuk ezt beszélni.

- Nincs ezen mit megbeszélni. Semmi kedvem a drámához.

- Drámához? Komolyan?

- Igen. Folyamatosan ezt csinálod. Ha a dolgok nem úgy alakulnak ahogy akarod akkor kiborulsz. - bök a mellkasomra.

- Egy másik pasival akarod tölteni a hétvégét. Azzal a pasival akivel kefélni is szoktál, és azt várod, hogy ne boruljak ki? - komolyan nem érti mi a bajom?

- Tudod, kibaszott álszent vagy. - rázza meg a fejét. - Elvárnád tőlem, hogy ne találkozzak Mattel, miközben téged minden nap itthon vár a feleséged. - tudtam, hogy fel fogja hozni.

- Ezt ne, a kettő teljesen más, mert..

- Nem más Weston, egyáltalán nem más. Mit szólnál ha azt mondanám, hogy hagyd el a nejed hm? - a kérdésével teljesen kizökkent. Hagyjam el Laurát? - Na?

- Ez kurvára nem fair ezt te is tudod. Laura a feleségem.

- Mégis dugsz velem. - vágja hozzám gúnyosan.

- Ne csináld..

- Ez már nem tetszik ugye? - folytatja tovább, majd lök egyet a mellkasomon, a hátam pedig másodperceken belül már a falnak simul. - Elvárod tőlem amit te sem teszel. Mond csak megdugtad a nejed mielőtt dolgozni ment? - miért csinálja ezt velem.

- Fejezd be. - szólok rá dühösen.

- Mit tennél ha azt mondanám, hogy hagyd el a feleséged vagy különben elfelejthetsz? - fogalmam sincs mi lenne az őszinte válaszom erre a kérdésre. Bár ha már el kell gondolkodnom rajta az már régen rossz. Soha nem fordult meg a fejemben, hogy elváljak tőle. De az sem opció, hogy elveszítsem a lányt akinek kék szemei dühösen csillognak rám.