Pokoli kísértés

•HUSZONKILENCEDIK RÉSZ•

•Kendra Hell•
Weston és köztem nem egészen úgy alakulnak a dolgok ahogy terveztem. Azt mondta kedvel. Mesélt magáról, és azt akarja, hogy én is ezt tegyem. Miért tenném ezt? Nem akarom, hogy megismerjen.

Nem szabad közel kerülnünk egymáshoz. Utálom, hogy gyakran kell emlékeztetnem magam arra, hogy mi az amit soha többé nem akarok érezni. Mi történik velem? Nem akartam megkedvelni. Mármint.. oké eddig is bírtam, de az teljesen más. Az csak felszínes. Kedvelni valakit viszont már sokkal több, és ez nem tetszik.

Nem akarok érezni. Soha senki iránt. Ha elkezdek kötődni hozzá fájni fog amikor vége lesz, és erre a legkevésbé sem vágyom. Nagyon sok szempontból halott ügy az egész. Ő a tanárom, aki ráadásul nős. És állítása szerint szereti a feleségét. Én pedig nem tudok bízni benne, ahogy senki másban sem. Sosem működne.

- Szia. - zökkent ki apám hangja a bambulásból. A kezemben lévő cigaretta már szinte égeti a bőrömet, mert megfeledkeztem róla.

- Csá.

- Logan. - néz ki a boszorkány is. - Gyere be. - apám köztem és a felesége közt váltogatja a tekintetét, de végül hallgat a ribancra.

Nyugdíjas tempóban indul az ajtó felé, én pedig türelmetlenül kerülöm ki és előzöm meg, jól figyelve arra, hogy a vállammal meglökjem a drága jó édesanyámat.

Elegem van az egész napból. Utálom, hogy Weston ennyire képes összezavarni. Miért van olyan furcsa érzésem a közelében?

- Kendra. - kiabál utánam Dan. Istenem, miért nem tudnak békén hagyni a picsába? Pont ő hiányzik még a napomból. - Kendra várj egy kicsit. Nem hallod?

- De hallom, csak épp nem veszek rólad tudomást. - sétálok tovább.

- Csak had kérdezzek valamit. - milyen kurva nehéz a felfogása. - Mandy..

- Mandy? - állok meg egy pillanatra.

- Igen. - vörösödik el az arca. - Jár valakivel?

- Miért érdekel? - kérdezem nevetve, pedig tudom mire akar kilyukadni.

- Csak válaszolj. - suttogja halkan.

- Kérdezd meg tőle. - vonom meg a vállam. - De csak, hogy lásd milyen rendes testvér vagyok elárulom, hogy nincs semmi esélyed.

- Miből gondolod? - ráncolja a szemöldökét. - Csak.. olyan szép lány. Szeretném jobban megismerni.

- Tudod Dan, feldobtad a napomat. Komolyan. - rázom a fejem nevetve. Mandy sosem állna szóba egy hozzá hasonlóval.

- Miért olyan hihetetlen a gondolat, hogy talán én is tetszem neki?

- Az a hihetetlen, hogy ezt a kérdést feltetted. Egy csaj se szeretne anyuci kicsi fiával járni.

- Ez nem..

- Dehogynem igaz. Nézz csak magadra. Kurvára kétségbeesettnek kell lenni annak a csajnak aki szóba áll veled. - nem is várom meg, hogy válaszoljon, egyszerűen ott hagyom.

Komolyan gondoltam amit mondtam. Daniel kibaszott szánalmas. Még arra is engedélyt kér, hogy felállhasson az asztaltól.

- Kerestelek hol voltál? - trappol elém Mandy.

- Ne tudd meg. - vigyorodok el. - Tudod mit hallottam? - hajolok közelebb hozzá. - Dan oda van érted.

- A bátyád? - kerekedik el a szeme.

- Aha. Azt kérdezte van-e pasid.

- És mit mondtál?

- Hogy kérdezze meg tőled.