Pokoli kísértés

•HARMINCNYOLCADIK RÉSZ•

•Weston Miller•
- Mit akarsz azzal? - húzódok el mikor elővesz valami krémet.

- Tök jó lesz meglátod. - önt valami alkoholos cuccot egy vattára, és az arcom felé közelít vele. - Ezzel csak letörlöm az arcod.

- Minek?

- Hogy tiszta legyen? - értetlenkedik. - Nyugi már.

- Jó. - adom meg magam. - És az mi? - mutatok arra a krémes valamire.

- Bőrradír. Picit átdörzsölöm vele a bőröd és puha lesz utána. Én is ezt szoktam csinálni.

- Az más. - nem tetszik ez nekem.

- Senki sem fogja megmondani, hogy le van radírozva az arcod, de sokkal jobb érzés lesz hidd el. Csukd be a szemed. - eleget teszek a kérésének közben pedig imádkozok, hogy mikor kinyitom ne úgy nézzek ki mint egy nő.

Furcsa érzés, ez a krém tele van pici érdes szarságokkal. De nem is olyan rossz. Főleg ahogy ujjaival teljesen körbejárja az arcom.

Hihetetlen, hogy sikerült rávennie erre. Komolyan a leszbikus szeretőjének érzem magam. De be kell vallanom, hogy a kislányos mosoly az arcán mindent megér. Mostanában egyre többet mosolyog, és ez nagyon jól áll neki. Még csak két napja döntöttük el, hogy megpróbáljuk együtt, de minden annyira természetes mintha már.. nem is tudom, régóta együtt lennénk. Másrészről viszont, mintha csak pár perce lett volna, hogy megkérdezte, a pasija vagyok-e.

- Nem is volt olyan szörnyű. - ismerem be mikor egy vizes szivaccsal letörölget.

- Na látod. Most nézd meg milyen puha. - egyet kell értenem vele. Talán még sosem volt ilyen puha a bőröm, és tényleg nem is látszik, hogy.. leradírozta az előbb. Talán csak annyi a különbség, hogy egy kicsit kisimultabb vagyok.

- Tényleg. - érdekes. - De meg kell ígérned valamit.

- Nem mondom el senkinek ne aggódj. Tekintve, hogy azt sem tudja senki, hogy együtt vagyunk nem lesz nehéz. Vagyis majdnem senki. - helyesbít.

- Ryan is tudja. - osztom meg vele.

- Ki az a Ryan?

- Egy haverom. Már az elejétől kezdve beszámoltam neki rólad. Azt mondta, hogy kurva szerencsés vagyok. - emlékszem vissza a szavaira.

- Hát a haverodnak igaza van. - mutat végig magán. - Nem mindenkinek van ilyen dögös csaja.

Nevetve helyeselek, mert teljesen igaza van. Kendra most annyira más, de tetszik ez az énje. Általában kemény és rideg, de velem teljesen más. És nem csak a külseje miatt vagyok szerencsés, hanem azért is mert nekem megmutatja ezt az oldalát is.

Nagyjából így telnek a napjaink. A suliban próbálunk nem mutatni semmit abból ami köztünk folyik, de ez sokkal nehezebb mint gondoltam. Néha titkos pillantásokat váltunk, de az is előfordul, hogy a szüneteket a könyvtári mosdóban töltjük. Aztán amikor hazaérünk rögtön egymásnak esünk.

- Folyik a nyálad. - jelenik meg Carter mellettem, mire összerezzenek.

- Mi? - kérdezek vissza értetlenül, úgy mintha nem a szőke hajú ördögömet bámultam volna. Megint kint futnak, én pedig nem bírom levenni róla a szemem. Az én csajom.

- A Hell lányt nézed nem? - gyújt rá ő is. - Nem hibáztatlak.

- Nem néztem senkit, csak elgondolkodtam. - rántom meg a vállam, és próbálom leplezni a féltékenységemet. Legszívesebben szarrá verném amiért így néz rá.

- Persze. - neveti. - Nyugi, mind ezt csináljuk. Az a lány egy igazi bombázó.

- Ő egy diák. - tartom magam ahhoz a szöveghez amit a tánc előtt is hangoztattam.