Pokoli kísértés

•HETEDIK RÉSZ•

•Kendra Hell•
A fejemet támasztva a padon minden erőmmel próbálom nyitva tartani a szemeimet, de nagyon nehezen megy. Semmit sem aludtam az éjjel, sőt egész héten sem túl sokat. Minden éjszakát Mattel töltöttem, ami kellemes de egyben hasznos is volt.

Szerencsémre a második órán filmet néztünk, a függönyök is be voltak húzva meg minden, úgyhogy bő fél órát aludhattam. Az óra végen Mandy ébresztgetett, a többiek pedig röhögtek, hogy milyen álmos fejem van, és, hogy ülve is képes voltam elaludni. Ha egy kicsit éberebb lennék velük nevetnék, így viszont csak egy ásítás telik tőlem.

A harmadik óra már kevésbé volt szerencsés. Meglepetés dolgozattal kezdődött, amin nagyon meglepődtem. Amúgy is teljesen hülye vagyok a matekhoz. Mandy szokás szerint úgy igazította a lapját, hogy tudjak róla másolni, bár most nem sokra mentem vele mert ő sem tudott sokkal többet nálam. Mindegy, ha a kettes összejön nagyon boldog leszek. Sosem törekedtem az ötösre, mindig beértem a kettessel, mert utálok tanulni, pontosan ezért nem is szoktam túlzásba vinni. Vannak jó jegyeim is de azok is csak azért mert kipuskáztam az egészet.

- Remélem legalább kettes meglesz. Nem értem miért nem lehet előre szólni. - mérgelődik mellettem a barátnőm.

- Tudod mit jelent az, hogy meglepetés ugye? - kérdezek vissza halkan kuncogva.

- Marha vicces. - löki meg a vállam. - Miért vagy ilyen fáradt? Megint azzal a pasival voltál?

- Aha. - adok rövid választ. Nem mondtam semmit róla mert megígértem Mattnek, csak annyit mondtam, hogy találkoztam valakivel és kavarunk. Egyébként sem akartam reklámozni, hogy pénzért kefélek valakivel. - Amúgy milyen óránk lesz? - teszem fel a szokásos kérdést.

- Tesi. - remek.

Kint meleg van, úgyhogy csak egy rövidnadrágot hoztam, meg egy sima pólót. Ilyenkor általában az udvari pályán futunk, meg röplabdázunk. A hajamat lazán felkötöm, még akkor is ha nem tervezek megizzadni.

Ahogy kiértünk persze, hogy tíz kör bemelegítéssel kezdünk. Nem sietem el a dolgot, nem futok, inkább csak lassan kocogok, ahogy Mandy is közvetlenül mellettem. Ahogy a pálya másik oldalára érek, észreveszem, hogy Mr. Miller éppen cigi szünetet tart. És nem mellesleg egyenesen rám néz.

Futólag pillantok rá én is, majd folytatom a kört. Eszembe jut, a múltkori alkalom mikor leült mellém a kocsmában. Azt hiszem ő az a típus, aki részegen nagyon beszédes lett. Nevetnem kell ha eszembe jut, milyen vicces részeg volt. Nem bírja annyira a piát mint én. Előttem van az arca is miután lehúzta a rumot, akkor is nevetnem kellett rajta.

A következő óránk vele lesz. Kivételesen sikerült időben beérnem, szóval panaszra semmi oka nem lehet.

- A következő órán dolgozat lesz. - sétál körbe a padok között, és osztogatja a lapokat, amin a témakörök vannak.

Ahogy nekünk hátat fordítva sétál el, a pillantásom végigszalad rajta. Magabiztos testtartás, feszesen tartott vállak. Tekintélyt parancsoló külső, amitől a legtöbben tartanak, engem viszont kicsit sem hat meg. Nem félek, sőt nem is tartok tőle. Miért is tenném? Csak egy tanár.

Gyakran szólít fel engem, és szinte minden alkalommal a tudtomra adja, hogy ennek múltkori késésem az oka. Gúnyosan húzom el a számat, de mindkettőnk nagy meglepetésére egy két kérdésre tudom is a választ.

- Nagyon nem bír téged. - hajol közelebb hozzám Mandy, mire csak megvonom a vállam. Tudom, hogy nem kedvel, mert egyenesen a szemembe mondta.

- Nem foglalkoztat különösebben. - hangoztatom azt amit neki is mondtam.