A könyvek szétszóródva helyezkedtek el az ágyán. Bárhogy is próbált fókuszálni a tanulásra, egyszerűen nem ment bele a fejébe. Az ajtója nyitódott, s kellemes csalódásként érte, hogy apja, anyja, vagy öccse helyett legjobb barátja, San lépett be.
- Te meg?
- Szia. - biccentett - Anyud beengedett. Mit csinálsz? - ült le az ágyára - Stréberkedsz?
- Muszáj. Különben a bőrömből ágyelő lesz, a fejemet meg kitömik és a falra akasztják. Pontosabban csak apám. - sóhajt szemet forgatva - Tegnap hazahoztam japánból egy négyest, és tök kiakadt az a fasz.
- Ne stresszelj rá. - ránt vállain.
- Ezt könnyű mondani. - vette ki könyvét az öléből - Te nem mész egyetemre.
- Mivel suli után kinyírom magam. - nevetett fel.
- Jaj, ne viccelj ilyenekkel!
- Hidd el, hogy nem viccelek.
- Hülye vagy. Komolyan. Ha meghalsz, én is.
- Hagyjuk. - dörmögte - Figyelj, lehetek őszinte?
- Mikor nem vagy az? Ki vele, kit akarsz megint megdöngetni a haverjaim közül? - dünnyögte, s kezébe vette telefonját - Vagy az öcsémet akarod? Hetero, és—
Minden megállt. Az idő, a levegő, s Minho szíve dobogása. Arcát erősen fogta San, miközben ajkait érzékien a másikéihoz nyomta. Minho még a telefont is kiejtette kezei közül.
Mi a fasz...? Ez tényleg megtörténik...?
Egy perc néma csend után elváltak egymástól. Az idősebb szemei még mindig elvoltak nyílva, kidülledtek s félő volt, kiesnek.
- Ööö... - húzta vissza kezeit a magasabb - Ez... ez miatt jöttem. - nyelt egy nagyot.
Minho még mindig szótlan volt. Képtelen volt mit mondani.
- Nem muszáj beszélned, csak... - húzódott vissza lassan teljesen - Tudd.
- Hogy...? - maga sem tudta hogy szólalt meg, szimplán csak kicsúszott.
- Hogy... szeretlek.
Fura volt, hogy most ő kelt fel. Sosem tesz ilyet. Feje iszonyatosan zúgott, pedig nem volt beteg.
Miután Heeseung hazament, a két fiú békésen pótolhatta a félig abbahagyott dolgukat, így nem volt meglepő, hogy csupa meztelen volt Minho. Teste verejtékben úszott a huzattal együtt, és még most is előfordultak verejtékek a homlokán.
Oldalra nézve szerelme békésen aludt. A hideg időjárás ellenére csak ágyéka volt betakarva, minden más kilátszott. Kis mosoly csillant meg a férfi arcán, ahogy visszagondolt az este történtekre.
Ruhákat vett fel magára, és egy pulóver kíséretével az ágya mellett elhelyezkedő erkélyajtót célozta meg, hogy kimenjen levegőzni. Az óra hajnal kettőt mutatott, és szerencsére egy értesítése sem volt. Kőkemény négy óra múlva kelhet ismét a munka miatt. De jó lesz...
A rácsos erkélykorláton a rég látott Dori kúszott be. Mikor is ment ez el?
- Hát te? Pasizni voltál? - guggolt le hozzá. Egy flörtölős nyávogást kapott válaszul, s ujjai körül csak tekergett a szürke nőstény - Ha teherbe esel kiraklak a házamból.
A macska kinyitotta szemeit, a hold fénye gyönyörűen tündökölt tág pupillájában. Az ajtóhoz sétált bejutásért esedezve, amit a gazdája ki is nyitott neki. Az erkélyajtóban már Soonie is fellelhető volt, ahogy a csapat legfiatalabb tagja végre visszatért. Még puszit is adott neki.