Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
☆
Sosem tudja igazán, hogy mikor lett ekkora önbizalma. Talán mikor Minho az életébe lépett.
Mindig is egy extrovertált személyiség volt Hyunjin, azonban volt főnöke idejében teljesen befelé fordult.
A történtek óta három nap telt el. Azóta az összes nap ez volt a felállás: Minho írt, Hyunjin ment. Néha felizgulni sem volt ideje, így maradt olykor orális kényeztetés.
Sosem gondolta volna, hogy valaha is egy férfi iránt fog érzéseket táplálni. Valójában egy kicsit fél, hogy milyen lesz az, ha Minho lesz a párja. Jó, valljuk be, igazából retteg. Habár most is olyan a kapcsolatuk, mintha járnának, de azért az mégis másabb lenne.
- Min gondolkozol? - kérdi Minho, kizökkentve ezáltal Hyunjint, aki már megállás nélkül csak a Tv-t bámulta rezzenéstelen arccal. Nem is emlékezett már, hogy mi megy benne.
- Hm? - kérdez vissza, s lenéz az idősebbre, ki most a mellkasán hentereg.
- Min gondolkozol? Egy ideje csak bambulsz. Nem érdekel a film?
- Ja, nem gondolkozom semmin. Néztem eddig is.
- Hyunjin... - sóhajt - Véresre kaparod az ujjad, Kicsim. - emeli fel - Ideges vagy?
- Nem vagyok ideges. - felelte. S mintha csak egy robot beszélne belőle; hangja teljesen monoton volt - Kimegyek inni. - letessékelve Minhot mellkasáról, kikelt az ágyból, és a konyhát célozta meg.
Minho furcsállta a másik viselkedését, arra gondolt, hogy olyan most Hyunjin, mintha hirtelen rendszert frissítettek volna nála, ezzel egy új programot behozva. Minhonak nem tetszett ez a program.
Hyunjin ideges volt. Tényleg. Maga sem tudta miért. Muszáj volt eljönnie Minhotól, úgy érezte ha tovább marad, csak még dühösebb lesz. Muszáj lenyugodnia.
Muszáj lenyugodnia.
Márcsak három szem maradt. Ha most beveszi az egyiket, marad még kettő a napokra. De akkor este már nem kéne bevenni.
Sóhajtott, s 'egyszer élünk' jelzővel nyelte le száraz torokkal a tablettát, s egy pohárba vizet öntve segített rá vele annak megivásával. Felszabadító érzés volt, ahogy szinte egyből hatott. Megnyugodott a lelke.
Visszabotorkált az idősebbhez, aki időközben felülve telefonján nézett valamit. Talán a közösségi médiát.
- Na megvagy?
- Aha. - borult az ágyba. Minhohoz húzódott egész testtel, de nem ölelte át.
- Na mi az? - hajított át rajta karját, mire Hyunjin csak szorosabban nyomódott neki.
