¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.
☆
Egy hónap telt el. Azóta Hyunjin már beköltözött, sőt, már a második héten is kezdhette a munkát. Jó fizetés volt, az eddigi arányokhoz képest kevés munkaidő, ami csak egy hála volt Hyunjinnak — gondolta.
Felixszel is sokszor beszéltek. De még egyszer sem fordult meg a házában, amit a fiú nagyon bán, hiszen Yongbok rendszeres, akár mindennapos vendég volt az idősebb házában.
Most mégis egy kávézóban ül a fekete hajú, a barátjára várva. Türelmetlenül írogat neki üzeneteket "hol vagy?" kérdésekkel, amire a fiatalabb mindig lustán válaszol egy "dugó van" üzenettel.
De végre tízperces késés után megérkezett, s abba a boxba ült bele, amelyben Hyunjin is volt. Vele szembe helyezte le valóját, s zavarosan nézett erre-arra. Előtte már egy jeges Latte foglalt helyet, amit Hyunjin kért ki neki. Tudta, hogy az a fiatalabb kedvence. De lehet már nem finom, hiszen a jég beleolvadhatott.
- Szia. - szólalt meg először Hyunjin.
- Szia. Khm... - nézett először rá, de mégsem szemeibe - Milyen... az új lakás? - kérdezte. Beharapta ajkait, mert azt hitte ezzel oldhatja a felgyülemlett stresszt.
- Nagyon jó. Kényelmesebb kisugárzású. Nem nagy, nem kicsi, ugyanakkora ami az előző volt csak letisztultabb. - feleli mosolyogva.
- Annak nagyon örülök. - kortyol italába, ami fellelhetőleg már vízízű volt.
- Felix... - sóhajt egy nagyot Hyunjin. Belefáradt a zavaros témába, mindent elakart mondani legjobb barátjának — tudta mi bántja Felixet.
- Nem akarok róla beszélni. - teszi vissza az asztalra a poharat, amiben érkezéskor a maradék jegek összekoccannak.
- Pedig kéne. - dől teljesen hátra az ülésen. Talán várja, hogy kihűljön az Americano-ja, mely most olyannyira forró, mint Hyunjin feje a dühtől - Alig találkoztunk.
- Nem kerestél. - vágja rá a megdöbbentő információt, ami egytől-egyig a hamis listán szerepelt, pirossal duplán aláhúzva.
- Nem kerestelek? - horkant fel szarkasztikusan Hyunjin - Tudod hányszor hívtalak át? - emeli fel hangját.
Felix csak lehajtott fejjel bámulta az asztalt. Ujjai dobogtak a vízszintes falapon, melyek kopogó hangot adtak elő, ezzel egy kedvenc zenéjét leleplezve.
- Minden nap. Kérdeztem, átjössz-e. De nem, mert dolgod volt. - sóhajt, majd alkarjára támaszkodik - Miféle dolgod volt? Őszintén.
Hezitál. Nem akarja megbántani, de egyszerűen az utolsó találkozásuk óta zavarodott a kisebb. Nem szerelmes, inkább kíváncsi - Semmi. - vágja rá.
- A csók a baj, ugye? - dünnyögi ingerülten az idősebb - Elmondtam mindent. Hogy sajnálom, és hogy nem akartam. Mi kell még, bassza meg?!
- Semmi, Hyunjin, semmi! Az ég szerelmére! - Felix is felemeli okvetlenül a hangját. Íriszei a dühtől csillognak, s szipog a szomorúság végett - Megcsókoltál. - néz végre fel a mai nap először Hyunjin szemeibe, melyek akár vörösnek is titulálhatóak voltak - A legjobb barátod vagyok, Hyunjin, és Te megcsókoltál. Pedig nem vagy meleg. Tudtommal hetero vagy, hiszen mindenkinek ezt mondod. - köpi a szavakat - Nekem is. Vagy talán hazudtál? Mert akkor magadat is átbasztad. - először emelt az idősebbre hangot. Soha nem tett még ilyet. Tenyerei, s szinte mindene izzadt. Muszáj más pozíciót keresnie a szeplősnek, így helyezkedni kezd az ülésen. Hyunjin csak ingerülten figyel, várva a következő megszólalását - Te legbelül tudod, hogy nem csupán a lányokhoz vonzódsz. Csak elhiteted magaddal, hogy igen, mint ahogy másokkal is. Igaz? - nyel egyet - Ezt a stresszt... amit most magadban vezetsz le, ne rajtam, és ne csók formájában töltsd ki. Mert így kurvára mindent elbaszol. - szipog. Könnyei már bőven kijöttek, hangja remeg, de még bátran beszél. Azt hiszi, ha kidülleszti szemeit, nem jön ki könny - A barátnőm szakított velem, Hyunjin. Nem bírtam neki hazudni kettőnkről. - kel fel helyéről - Elmegyek. Csinálj valamit a kávékkal. És majd hívj vagy írj, ha képes leszel végre velem is és magaddal is őszinte lenni. - toporzékol diszkréten, majd egy utolsót szól: - Mert ez nem Te vagy. Hyunjin. - Felix végleg lelép a kedves atmoszférájú, színekkel teli kávézóból. Hyunjin úgy hiszi, hogy a fiatalabb ragyogása terítette be életteli színekkel, hisz' most, hogy kilépett a kétoldali üvegajtón, minden hirtelen szürkévé vált.
Viszont mélyen elgondolkozott magában. És nem meri bevallani, de tudja jól, hogy Felix igazat mondott.
Már úton tartott hazafelé, mikor megcsörrent a telefonja. Szemet forgatva vette fel Minhot.
- Hello, hyung. - szólt bele a Hyunjin.
- Szia, Hwang! - hangja derűs, mint mindig, amit Hyunjin annyira irigyel. Sosem tudta, hogy honnan szerzi ezt a sok boldogságot - Ráérsz?
- Öhm... attól függ, mire.
- Uh, oké... lehet élőben kellene, de... ez egy kicsit ciki.
- Miért, mi az?
- Szóval... holnap lenne kedved meginni valamit? Valaki akit elakartam hívni... nem ér rá. - ez úgy hangzott, mintha kitalálta volna. Hyunjinnak viszont megcsillantak szemei, akármennyire is olyan, mintha csak 'B' opció lenne. De az idősebb egyáltalán nem így gondolja - És holnap nem nagyon csinálok semmit. Kettőig dolgozom. Te meg szabadnapos vagy.
- Ööö... - gondolkodott hangosan. Nem tudta mit kellenne erre válaszolnia. Helyes lenne elmennie? Már két szempontból is: főnök-alkalmazott kapcsolat miatt is, meg eleve nem gáz, ha más helyett megy el? Nem bántja meg a másik felet? — gondolja. Oh, Hyunjin mennyi mindent nem tud... de lehet holnap eleget fog. Valójában nagyon kíváncsi Minho életére.
- Nem muszáj, csak felvetettem ezt az ötletet. Ha gondolod.
- Legyen. Jó, megyek.
- Ah, végre lesz társaságom. - kuncog, ami a fiút is megnevetteti - Holnap fél négyre mennék érted.
