Húgom a Directioner /Befejezett/

1. fejezet „Waking up,Beside you.I'm a loaded gun".

Becca Smith

-Becca!-kiabált a húgom az emeletről. Én lent a konyhán tevénykedtem,hogy mielőbb megreggelizhessen és vigyem suliba.-Ugye nem felejtetted el,hogy ma délután hova viszel?-kért számon,miközben a lépcsőn trappolt lefele.

-Hogy tudnám elfelejteni,ha már egy hónapja folyamatosan elmondod naponta százszor?-kérdeztem vissza kissé gúnyosan.

-Én is így gondoltam.-bólintott megjátszott komolysággal.

Elé raktam a reggelit,addig én felmentem a szobámba,hogy átöltözzek. November közepe körül jár a naptár,viszont az időjárás nem nagyon kegyelmez. Ma is csapadékos ,hűvös idő várható. Magamra kaptam egy kötött pulcsit,egy feszülős farmernadrágot,egy kis kiegészítőt,aztán már kész is voltam valamennyire.

-Milyen órával kezdesz ma?-érdeklődtem a húgomtól,mint ahogy egy kedves nővér teszi.

-Biosz.-mondta ki a rettegett tantárgy nevét. Szegény Hannah-t mindig szívatja a tanárnője,de anno én is így voltam. Na jó,a tanárnő az egész családunkat ki nem állhatja,és ennek köze van anyához,akivel az egész kezdődött.

-Gyere menjünk,nehogy elkéss.-intettem az ajtó felé.

Felvettük a csizmáinkat,kabátjainkat és már be is ültünk az autóba. Beindítottam a fűtést,nem tenne jót a megfázás. Benyomtam a rádiót is,hogy a reggeli rituálénkhoz híven végig énekeljük az utat. Éppen egy új szám első akkordjai csendültek fel,amikor Hannah ugrálni kezdett ültében,és bugyuta vigyor ült ki az arcára.

-Neked meg mi bajod?-kérdeztem,mert sose viselkedik így,mint aki menten bepisil.

-Pszt!-pisszegett le egyből. Legszívesebben beszóltam volna,hogy nekem aztán ne pisszegjen,amikor leesett,hogy miért is viselkedik így.

„Stained coffee cup..." kezdet valaki énekelni. A húgom úgy nézet ki,hogy már azon is elgondolkodtam,nem-e kéne kihívni a mentőket hozzá. Mi lesz vele ma a dedikáláson.

Inkább bölcsen csendbe maradtam,és vezettem tovább. A refrént már a srácokkal,vagy sráccal,fogalmam sincs kivel énekelte. „Waking up,Beside you I'm a loaded gun".

Ahogy vége lett a dalnak a műsorvezető boldogan jelentette be,hogy ma minden órában lejátszanak tőlük egy számot,és elmondta a dedikálás helyszínét is. Szuper!

Az iskolánál Hannah kiszállt,én meg tovább hajtottam a munkahelyem felé. Közben elgondolkodtam mi lesz velem délután. Ha így reagált csak egy dalra,mi lesz ha több ezer lány reagál így,és nem csak egy dalra,hanem személyes találkozóra a fiúkkal. Vicces lesz az biztos.

A hatalmas üvegablakos épületnél leparkoltam,és bementem. A mindennapi látvány fogadott,rohangáló emberek papírokkal és kávéval a kezükben,és egy fülessel a fejükön. Én is beálltam a sorba kávéért,hogy frissebben kezdjem a napom. Közben beszélgettem egypár kollégával,így megtudtam,hogy ma azért lazább napunk lesz. Csak egypár jelenetet fognak felvenni,és azokból is a legegyszerűbbeket. Ja,igen,ha még nem mondtam volna,stylist vagyok egy filmstúdiónál. Imádom a ruhákat és a tervezést,na jó nekem ez az álommunkán. Lehet,hogy más szeret az irodában görnyedni egész nap,meg számítógépen pötyögni,de én nem.

-Becca!-szólított valaki. Hátrafordultam és az egyik színészt láttam,ahogy nekem integet.

-Igen?-kérdeztem,ahogy mellé értem és elindultunk az „irodám" felé.

-Tudod van az a jelenet,ahol csokornyakkendőbe kell lennem,de én azt ki nem állhatom,viszont a rendező nem enged mást.-magyarázta.-Nem beszélnél vele?-nézet rám bociszemekkel.

-Meglátom mit tehetek.-mosolyogtam rá,majd bementem a nevemmel ellátott rumlis irodába.

Az egész egy kocka alakú kis helység,középen egy íróasztal,számítógéppel és a kedvenc forgós székemmel,szembe egy hatalmas ablakkal. Ez a hivatalos iroda kinézet,de én hogy is mondjam,kicsit feldobtam. Az egyik sarokba egy paraván függönnyel,gyors próbák esetén,falak teli divatbemutatós képekkel és ruhatervezős rajzokkal. Egy másik sarokba egy kisebb asztal tükörrel,ahol a terveket készítem. És még egy varrógép is,meg ruhaanyagok szétdobálva. Igazából az utolsó nem díszítő elem,egyszerűen csak a munka eredménye.

A jegyzet füzetembe bekerült egy „csokornyakkendő Georg" elintézendő is. És indulhatott is a napom.