Húgom a Directioner /Befejezett/

13. fejezet „Csapat munkát csináltunk."

Becca Smith

Karácsony van. Karácsony reggele van! És Louis szülinapja. Mikor megtudtam,hogy ilyen hamar szülinapja lesz,egyből rohantam,hogy vegyek neki valamit. Biztos,hogy ezer másik jobb dolgot kap,sőt az is lehet,hogy már mindene megvan,de mégis úgy éreztem,hogy ez az ő ajándéka. A napokba említette,hogy szeretne megtanulni gitározni,ezért most mindenhova magával hurcolja,de tudja,hogy úgysincs annyi akaratereje. Én egy gitármedálos nyakláncot vettem neki,habár Hannah szerint Lou nem hord,ellentétbe Harryvel,de felőlem a zsebébe is hordhatja,én motivációnak vettem neki,hogyha ránéz eszébe jusson,hogy van egy kitűzött célja. Valami hasonló magyarázattal adom majd át neki.

Tortát is rendeltem neki,mert az én sütési képességem nem terjed ki a tortáig,csak az egyszerű süteményekig,amiket még anyával vagy Lola nénikével tanultam meg.

-Boldog Karácsonyt,Nővérkém!-ugrándozott be a szobámba Hannah. Még a pizsijét viselte,azaz most ébredt fel. Ránéztem a telefonom órájára,fél kilenc lesz.-Mikor jön át Louis?-kíváncsiskodott.

Hannah mint nagy Directioner majd kicsattant az örömtől,amikor megtudta,hogy milyen jobba lettünk Louissal,de persze rendes húgi,nem dicsekedett senkinek sem,tartotta a száját a megbeszéltek szerint.

-Neked is,Húgi!-adtam két puszit az arcára,mert közbe bemászott mellém az ágyba.-Tizenegy körül mondta.

-Oké,én addig majd átmegyek Lola néniékhez,aztán este fele velük jövök vissza.-vázolta fel tervét.

-Miért mész el? Gond,hogy Louis átjön? Mert akkor szólj,és beszélek vele.-estem kétségbe,ugyanis ha a húgomnak nem tetszik,hogy a kedvenc bandája egyik énekesével jobba vagyok,akkor inkább hanyagolnám a srácot,minthogy elveszítsem az egyetlen húgom.

-Dehogyis.-rázta a fejét hevesen.-Csak nem szeretnék,belerondítani a kettesen eltöltött időtökbe,este úgyis együtt leszünk.-magyarázta.

-Már megijedtem.-fújtam ki az eddig bent tartott levegőt.-Senki se állhat közénk,ugye tudod?-néztem mélyen a szemébe.

-Tudom hát.-vigyorgott szemtelenül.-Szeretlek!-bújt oda hozzám.

-Én is.-simogattam a hátát,ahogy nekem szokta anya.

Végül összeszedtük magunkat,és lementünk a konyhába igazi karácsonyi reggelit készíteni,igaz még mindig pizsamába. Így kényelmes,na. Gofrit készítettünk,nutellával megkenve. Forró kakaóval,a tetején tejszínhab. Ezt a reggelit még anyáék találták ki,és minden karácsony reggelt így kezdtünk. Hannah nem emlékszik annyira rá,én mégis ragaszkodom ehhez a hagyományhoz,és sokat is mesélek neki róluk,nem akarom,hogy elfelejtse őket,hogy milyen jó szülők voltak.

Befejeztük a reggelit,én elmosogattam,Hannah törölgetett és pakolt el. Mindketten felöltöztünk,ő csinosan,én meg az itthoni festős ruhámba. Egy bő felső,rövid kockás gatya,és a nyuszis papucsom. A hajamat lófarokba kötöttem,nehogy festékes legyen,vagy zavarjon a munkába. Elővettem a kamrából a festékes vödröket,és ecseteket.

A csengő megszólalt,a hűséges rajongó pedig már futott is ajtót nyitni. Bezzeg,ha máskor megkérem rá,ő egyből túlságosan elfoglalt lesz. Ravasz tizenévesek. Amikor meghallottam Louis mély,rekedtes hangját a szívem hevesebben dobogott. De ez mindennap így volt,még amikor telefonon beszéltünk akkor is,de azért élőbe mégis csak másabb. Beértek a nappaliba,ahol vártam őket. Egy sima fekete Adidas melegítőt,és fekete pólót viselt. És még ez is dögösen állt neki!

-Szia!-öleltem meg,amikor elém ért. Ő szorosan karjaiba zárt,és nem engedett,csak amikor már kezdett kínos lenni,mert mégis csak jelen van a húgom is.