Húgom a Directioner /Befejezett/

46.fejezet ,, Boldog Szülinapot,Hazza!"

Harry Styles

Ma értem haza Angliába. Eddig egypár haveromnál voltam Los Angles-be többnyire,és megünnepeltük a szülinapom. Fura belegondolni,hogy még csak most töltöttem be a 22-öt,de már szinte bejártam a világot és ismerik a nevem.
Niall elhívott,hogy menjünk el vásárolni,mert valami irtó jó játékot nézet ki magának,mármint számítógépes játék. Habár el tudom őt képzelni,ahogy például egy játék vonattal játszik. Így hát beleegyeztem,mert úgysincs más programom,meg legalább nem otthon gubbasztok egyedül. Niall pedig nagyon jó társaság,főleg ha elkezd vicceket mesélni,és a felét nem érted,mert nem tudja röhögés nélkül végig mondani.
Egy bevásárló központ előtt találkoztunk a parkolóban. Mint mindig most is vigyorgott. Fejébe egy sapkát húzott és szemét napszemüveg takarta. Én is felvettem a sajátomat,viszont hosszú hajam nem tudom hogyan eltüntetni,ezért már nem is próbálkozok vele. Legalább boldoggá teszek pár rajongót,hogy közös képet készíthet velem.
-Szia Szöszi!-köszöntöm őt egy öleléssel.
-Szia Bongyi!-vág vissza ezzel az idétlen becenévvel,amire csak a szemeim forgatom.
Bemegyünk abba az üzletbe,ahol Niall kinézte magának amit szeretne. Én azt hittem,hogy max. negyed órát leszünk ott,aztán távozunk,de nem. Niall egy órán át (!) válogatott két termék között. Én már idegességemben körbe jártam az üzletet,vagy éppen Niall közelebben sóhajtoztam nagyokat. Nem siettek én sehova,de utálok egy helyben ácsorogni. És ami a legbosszantóbb a végén mindkettőt megvette mert rájött neki van pénze. Ahh,inkább hagyjuk. Aztán kitalálta,hogy ő éhes. Beültünk egy gyorskajáldába (nem,nem a Nando's-ba),ahol egypár rajongó felfedezett minket. Niall megrendelte szinte az egész étlapot,szóval ezzel is eltelt egy kis idő,főleg amikor szüneteket tartott két étel közt.
Öt óra van,és végre már hazafele megyünk. Azaz én haza,és valamiért Niall is ragaszkodott hozzá,hogy jönni akar velem. Nem értettem hirtelen ezt a nagy ragaszkodását,de ha neki nincs más dolga jöjjön nyugodtan.
A házam előtt leparkoltam a garázsba,hogy a Szöszi a feljáróra tudja letenni saját járművét. Egyszerre értünk az ajtó elé,ahol előkerestem a kulcsom. Kicsit vacakoltam vele,valamiért nem működött rendesen a zár. Ahogy számítottam rá,tisztára sötétben úszott az egész ház,mert kint már sötétedett. Eltámolyogtam a nappaliba,és tapogatózva megkerestem a kapcsolót,majd egy mozdulattal felkattintottam. A szobát elöntötte a fény,amitől önkéntelenül is lecsukódott a szemem.
-Meglepetés!-a szemeim kipattantak. A helységben vagy húsz ember tartózkodott. Mindent csili-villi konfettik és egy "Happy Birthday Harry!" plakát díszített. Ahogy körbe néztem az ismerős arcokon végre leesett,hogy a barátaim leptek meg.
Louis jött oda hozzám legelőször,és egy szoros ölelésbe vont. Mellette Becca egy tortával a kezében.
-Boldog Szülinapot,Hazza!-köszöntöttek fel.
-Fújd el a gyertyákat!-jött az utasítás. Lehunytam szemeim és próbáltam valami jó kívánságot kiagyalni,de végül az mellett döntöttem,hogy a szeretteim továbbra is maradjanak egészségesek,számomra ez a legfontosabb.
-Ezt kicsit odébb rakom,majd később felvágjuk.-közölte Becca,és elment a konyhába.

Becca Smith

Harry tortáját leraktam a konyhába. Mire visszaértem egy kisebb tömeg vette körül az ünnepeltet. Louis is valahol ott lehetett,ezért úgy döntöttem addig leülök. Egyszer csak egy talán velem egykorú szőkésbarna hajú lány huppant le mellém. Nem nagyon törődtem vele,mert nem ismerem,de ő nagy barna szemeit rám szegezte. Zavart a pillantása,de nem mertem szólni.
-Úgyis elfog hagyni.-szólalt meg váratlanul.
Rá kaptam tekintettem,és kérdőn felhúztam a szemöldököm.
-Ki?
-Látom,ahogy rá nézel,de előre figyelmeztetlek,amint lesz jobb lecserél.
Louis-ról beszél. De honnan veszi ezt? Ismeri? Tudja milyen kapcsolatban vagyunk?
-Honnan veszed ezt?
A lány csak vállat rántott,majd ott hagyott. Próbáltam nem elemezgetni a szavait,mégse tudtam kiverni a fejemből. ,,Úgyis elfog hagyni."
Nem sokkal később Louis ült le mellém,és fejét nyakhajlatomba fúrta. Imádom,amikor ezt csinálja,de nagyon csikiz is.
-Felszeljük a tortát?-kérdezte meg.
Én csak aprót bólintottam és visszahoztam Harry-nek egy késsel,hogy fel tudja vágni.
Körbe álltuk,miközben a Fürtös nem csinált semmit csak csodálta az egyébként tényleg művészi alkotást.
Majd hirtelen Harry feje már a tortába,mögötte Louis kaján vigyorral az arcán,és barátja nyakát fogva. A sokk után mindenki hatalmas nevetésbe tört ki,főleg amikor Harry kiemelte a fejét,ami tiszta hab meg krém,és néhány díszítő anyag. Csend lett. Vártuk a reakcióját. Persze egy érett 22 éves,hogy máshogyan reagálna erre,minthogy belemarkol a finomságba,és barátja arcába keni. Úgy tűnik megkezdődött a torta csata. Dobálták egymást a vendégek. Én próbáltam megúszni,de Louis engem is célba vett,így amikor eltalálta az arcom,nem hagyva magam egy süteményt megragadva futottam utána,és mikor utolértem a hajába kentem,éreztem büszkeséget.
-Most meg vagy,Tomlinson!-nevettem ki.
Mi ketten külön csatába kezdtünk egymással,viszont ha valamelyikünket megtámadták összefogva működtünk a merénylő ellen.
Hát ilyen szülinapi partin se vettem még részt! A vendégek hamar szállingózni kezdtek,amikor rájöttek,hogy valakinek takarítania is kéne. Én szívesen maradtam volna segíteni Harry-nek (ha már az én lüke barátom miatt történt az egész),de visszautasította,mondván holnap hív takarító-brigádot. Ja,persze,aki megteheti.
Ma este Louis-nál aludtunk,és ha rajta múlik nem lett volna csendes éjszakánk,viszont időben eszünkbe jutott Hannah a szomszéd szobában. Nem baj,nekem már az is boldogság ha mellette aludhatok el.