Húgom a Directioner /Befejezett/

16. fejezet „És főállású anya lett"

Becca Smith

Valahol még az álomvilág és az ébrenlét közötti térben voltam,amikor beleütköztem valami keménybe. Csukott szemekkel,tapogatózni kezdtem,hogy mibe ütközhettem bele. Érintésre már puhább,sőt szőrös. Talán az egyik plüss állatom. A besütő napfény miatt nehézkesen nyitom ki összeragadt szemeim,ezért csak sokadik próbálkozásra sikerül kinyitni,és kitisztítani látásom. Aztán sikítás szakad ki belőlem. Nem vagyok egy sikongatós típus,de ha a szívroham szerű meglepetések érnek,kiszalad egy-egy. És ez most ilyen helyzet. Ugyanis Louis fekszik mellettem egy szál bokszerbe,és édesen szuszog,egészen addig míg sikolyom meg nem zavarja. Ijedtében ugrott egyet,majd leesett az ágyról,mert a szélén feküdt. Halk káromkodása felhallatszott. Hupszi. Gyorsan a helyre vetettem magam ahol az előbb feküdt,és kezemet nyújtottam a fejét fájlaló Louisnak.

-Mit keresel itt?-estem neki rögtön,ahogy visszatelepedett.

-Passz. Idegen helyeken néha előjön az alvajárás.-rántott vállat,mintha nem számítana neki semmit.

-Gyere megmutatom a fürdőt.-nyújtottam felé megint a kezem. Biztos azt hiszi,hogy kézfétisem van,amiért állandóan fogdózóm,de ez inkább azért van,hogy érezhessem hogy itt van velem. Tudom hülyeség,de nekem sokat számít.

A kezébe nyomtam egy törölközőt,meg elmagyaráztam mit hol talál,majd lementem a konyhába reggelit csinálni. Palacsintákat sütöttem ki,majd egypárat kakaóval,egypárat pedig baracklekvárral kentem meg. Valamikor Louis elárulta,hogy a kakaós a kedvence. Öntöttem egy bögrébe sima tejet,a másikba igazi angol teát tejjel. Természetesen a tea Louisé. Úgy látszik egyre többet tudok meg róla.

-Hm...micsoda finom illatok.-jött be a helységbe hasát simogatva. Egy öt éves kisfiúra hasonlított.

Leültünk egymással szembe az asztalnál,és neki álltunk belakmározni a finomságot. Mikor végeztünk elmosogattam,majd én is elmentem lezuhanyozni. Jó sokáig álltam a vízsugár alatt. Szeretem,ahogy a rám folyó víz masszírozza a bőrömet. Hajat is mostam. Ahogy kiszálltam a gőztől bepárásodott fülkéből,egyből a saját tükörképemmel néztem farkasszemet. Vizes hajam a hátam közepét csapdosta. Kifésültem,és csak picit szárítottam rá,aztán befontam. Közben elgondolkodtam azon,hogy miért festettem be. A szőke hajszínem anyukámtól örököltem. Amikor kisebb voltam,szeretett a hajammal foglalatoskodni. Minden reggel más frizurával indított az iskolába. Gyerekkorába fodrász szeretett volna lenni,de a nagyi nem engedte,és ügyvédnek adta. Anya sose csinálta szívesen a munkáját,így amikor megszülettem én ott is hagyta,és főállású anya lett. Az emlékektől könnyek csorogtak végig az arcomon,vízcseppekkel keveredve.

-Becca!-kopogott be Louis.-Lassan indulnom kéne,és szeretnék elbúcsúzni.