Húgom a Directioner /Befejezett/

44. fejezet ,, Csak nem másra számítottál?"

Louis Tomlinson

Két hét telt el. Ez idő alatt teljesen felfordult az életem. Briana kijelentette,hogy átköltözik az én bérelt ideglenes házamba. Azt hittem az ideg esz meg. Oké,hogy beleegyeztem abba,hogy itt maradok meg hasonlók,de ez nem volt a terveim között. Oli haverom sietett segítségemre. Ide költözött ő is. Becca-val csak néha tudok beszélni,mert folyamatosan dolgozik. Hiába mondom neki,hogy álljon le egy kicsit,de ő erre mindig azt válaszolja,hogy ha azt szeretném,hogy meglátogatáson,akkor el kell végeznie szinte az összes teendőjét. Ma beugrottunk egy Starbucks-ba,ahol Oli-val megbeszéltük,hogy ma haza repülők és meglepem Becca-t. Alig várom már,hogy a karjaimban tartsam. Eper illatú hajába túrhassak.
Este hat körül értem Becca-ék háza elé. Péntek van,szóval úgy terveztem,hogy holnap elmegyünk a családomhoz,ezzel letudva a barátnőm bemutatását,és a szerződés szerinti családi látogatást. Zseniális megoldás!
Út közben vettem egy szál vörös rózsát,ez az egy virág,amit ismerek és tudom,hogy szeretik a lányok,remélem Becca is. Csöngettem. Halk szitkozódás hallatszott a túl oldalról,ami egyértelműen Becca-hoz tartozott.
-Szia!-köszönök,amikor az ajtó kinyílik,és szerelmem döbbent arcával találom magam szembe,ami elég vicces.-Csak nem másra számítottál?-viccelődök.
Sértetten keresztbe fonja karjait,és próbál haragudni,de a szája sarkában lévő apró mosoly lebuktatja.
-Most hogy mondod,ma estére Edward ígérkezett.-megy bele a játékba.
Szívemhez kapom a kezem,és sértődött arccal nézek rá.
-Milyen Edward? Ezért hoztam neked virágot?
-Edward Cullen. Oh,ez de szép,és pont a kedvencem!-szívja be illatát.
-Te komoly egy ecset fejűvel csalsz meg?-túl jók a színészi képességeim.
Nem bírja tovább hangos nevetésben tör ki. Vele együtt nevetek,hisz alig pár hete még micsoda félreértések akadtak ebből a témából,most pedig már csak viccelődünk vele. Szeretem Becca humorát,végre valaki aki értékeli a vicceimet és nem csak idétlenül vihog. Ajj,de nem szeretem azt.
-Minek köszönhettem e késői látogatásod?-érdeklődik,ahogy a nappaliba megyünk.
-Már az is gond,ha átutazom a fél világot azért,hogy láthassalak?-ülök le mellé a kanapéra.
-Nem gond,csak azt hittem jövő héten én utazok hozzád.-bújik hozzám. Annyira hiányzott már az érintése,az illata,a szeretete. Még közelebb húzom magamhoz.
-Nyugi nincs lefújva. Most azért jöttem hogy holnap délután elvigyelek bemutatni a családomnak,este pedig Harry szülinapját ünnepeljük,kicsit késve.-mondom el neki,hogy mennyi mindent terveztem holnapra.
-Ez szupi!-lelkesedett. Ilyen is ritkán van,hogy nem stresszel rá valamire.-Mármint anyukádnak és a tesóidnak?-na jó legközelebb lekopogom.
-Igen nekik. Meg anyu barátja Dan,esetleg a nagyi.-gondolkodok,hogy mostanában kik tartózkodnak otthon. Egy hete már Lottie is haza ment.
-De...de mi lesz,ha nem kedvelnek?-tudtam,hogy ezt fogja kérdezni! Miért aggódik minden csaj azért,hogy a másik fél szülei kedveljék és elfogadják? Én sose paráztam amiatt,hogy mit gondolnak rólam. Oké,számomra is fontos,hogy elfogadják,mert Becca és a családom is fontos nekem.
-Persze,hogy fognak kedvelni.-nyugtatom meg.-Eddig az összes barátom kedvel,sőt Lottie-val is nagyon jól kijössz,és ő is családtag.
Sóhajt,majd visszabújik karjaim közzé. Puha haját simogatom,mikor feltűnik,hogy légzése egyenletessé válik. Elaludt. Nem tetszik nekem,hogy ennyit dolgozik. Majd ezt megbeszélem vele holnap útközben.
-Gyere Csipkerózsika!-karolom fel,és felviszem az emeletre.