Húgom a Directioner /Befejezett/

59.fejezet ,,Ő a mindenem"

Louis Tomlinson

Egy hangos ajtó csapódást hallottunk,mire mindketten leálltunk egymás püffölésében. Odanéztem ahol az előbb még Becca állt könnyes szemekkel,és összetörve. Gratulálok Louis,akkor egy seggfej vagy! Idejössz hogy beszélj a szerelmeddel,elmond neki mennyire szereted még mindig,aztán helyette megbántod. Harry-re nézek aki a ruháját igazgatja.
-Hogy voltál rá képes?-hihetetlenül rázom a fejem. A legjobb barátom...testvérem,aki összehozott Becca-val,pont ő veszi el tőlem amikor alkalma nyílik rá.
-Nem értesz te semmit.
Még mielőtt bármit reagálhatnék megszólal a telefonja. Rápillant a képernyőre és az arcára szerelmes mosoly költözik. Legszívesebben még egyszer behúznék neki.
-Szia édes!-szól bele vidáman. Nem sül le a bőr a képéről? Itt állok mellette ő meg a szerelmemmel enyeleg?-Már indulunk is.-az arca túl gyorsan komorul el.
Zsebre vágja a telefonját,majd megfogva a karomat húz maga után. Ilyenkor utálom hogy pici és gyenge vagyok hozzá képest. Megpróbálom a lábaimat a padlóhoz szegezni,de az ereje nagyobb annál. Simán a határa dob,és úgy cipel tovább.
-Most hová megyünk?-kérdezem.
Először nem reagál semmit,csak bedob a kocsiba,és bezárja az ajtót. Ez elrablásnak számít?
-Szüksége lesz rád.-csak ennyit mondd.
Hiába nyúzom egész út alatt,nem szól semmit. A kórház előtt parkolunk le,amitől átjár az ijedtség. Ugye Harry nem egy rossz tréfát űz éppen? Agyamat ellepik a rosszabbnál rosszabb gondolatok. Ki miatt jöttünk ide? Megint felkap a vállára,amit nem értek,mert tudok járni és nem szándékozók elfutni. Ahogy belépünk a hatalmas épületbe a gyomrom kavarogni kezd,utálom a kórház szagot,az a sok fertőtlenítő és más dolgok amikbe még belegondolni se szeretnék. A recepciónál állunk meg,ahol Harry lerak a saját lábaimra. A kedves hölgy a pult mögött ránk mosolygott. Hogy lehet egy ilyen helyen mosolyogni,ahol vérző embereket vagy halottakat tologatnak.
-Becca Marie Smith-et kérésük.-mondta Harry.
Hogy mi? Becca itt van a kórházban? Miért jött volna ide? Vagy történt valami? Ugye nem esett baja? A szívemet fájdalom kerítette hatalmába. Nem élnem túl ha valami baja esne. Egyáltalán mi történt vele?
-583 szoba.
Harry megint megragadta a karomat és futásnak eredt. Fenébe,azokkal a hosszú lábaival. Loholtam utána,mintha fogócskáznánk. Végül a sok jobbra és balra kanyar után egy folyosón álltunk meg,ahol elengedett. Mire egyet pislantottam,a karjaiba egy szőke hajú lányt tartott. A vállai rázkódtak és szipogó hangokat hallatott,Harry a haját simogatta és suttogott a fülébe. Én csak tehetetlenül álltam ott,mert még mindig nem tudom mi történt Becca-val,és ki ez a lány aki itt van Harold-dal. Zavartan köhintettem,mert nagyon úgy tűnt elfeledkeztek rólam. Elengedték egymást és felém fordultak.
-Elmondanátok hogy mi történt? Miért vagyunk itt? És a legfontosabb,hol van Becca?-zúdítottam rájuk kérdéseimet.
A szőke hajú lány (megjegyzem nagyon hasonlított Becca-ra,de nem Hannah) és a Fürtös néma jelzésekkel kommunikálnak,aztán megint felém fordulnak.
-Becca karambolozott,és most itt van. Még nem tudjuk mi történt pontosan.-csak ennyit mondd a szőke hajú.
De hogy? Mikor történhetett? Miért? Amikor én utoljára láttam sírva ment el,utána történt a karambol? Ezernyi kérdés és érzelem zakatolt át bennem másodpercek alatt. Éreztem ahogy a térdem megremeg. Könnyek csípték a szememet. A falig hátráltam, és végig csúsztam rajta. Fejemet a két térdem közé hajtottam,kezeimmel átkulcsoltam a lábaimat,és rázkódó vállakkal sírtam. Nem érdekelt,hogy ki láthatja az összeomlásomat. Igen összeestem,úgy érzem magam,mint egy elhagyatott vidámpark,minden vidámság és jókedv kiszállt belőlem,üres lettem. Gyengének érezem magam,de szerintem ez így van rendjén.
Két kar nyúlt értem és állított fel. A magasságából és illatából egyből felismertem barátomat, Harry-t. Magához húzott és úgy ölelt mint az előbb a lányt. Ő az egyetlen,aki látott már ilyen helyzetben,így előtte nem szégyellem.

-Nyugodj meg! Rendbe fog jönni,és a babának se lesz gondja.-suttogott most az én fülembe.

Tényleg a baba! Valóban én vagyok az apja? Tényleg egy seggfej vagyok,aki mindent elcsesz. Ha igen,én vagyok,akkor....nagyon bánom már azt,amit mondtam neki,vagy Harry-nek. Lehet,hogy már nem is mondhatom el mennyire szeretem,és nem gondoltam komolyan amit mondtam. Ne legyél pesszimista,Louis!-csendült meg a kis harang a fejemben.-Túl fogja élni. Túl kell élniük! Nem veszíthetem el! Ő a mindenem. Amikor először megláttam,ahogy ott feküdt a földön eszméletlenül,nem tudtam,hogy ennyit fog nekem jelenteni. Ahogy napról napra egyre jobban beleszeretem. Nem tudnám elengedni őt! Mégis megtettem,amikor hagytam kisétálni az ajtón,és nem mondtam azt,hogy találok megoldást,helyette belesüllyedtem a bánatba. November 14. A nap ami megváltoztatta az életemet. Ő a boldogságom,a szomorúságom,a jelenem,a jövőm,ő az akiért bármit megtennék. A szerelem nem a tökéletes ember megtalálása,a szerelem amikor tökéletesnek látsz egy hétköznapi embert. Én megtaláltam azt az embert.