Húgom a Directioner /Befejezett/

50.fejezet ,,Szeretlek Louis William Tomlinson"

Louis Tomlinson

Reggel fejfájással keltem. Megint megfogadtam,hogy többet egy kortyot se iszok,mégis megszegem akárhányszor buliba megyünk. Az este történtek csak halványan rémlenek. Becca még alszik,így óvatosan kimászok mellőle és leosonok a konyhába. Csend uralkodik a házba,szóval Freddie is alszik még. Kihasználom az alkalmat a józanodásra és csinálok magamnak kávét. Leülök az asztalhoz és kortyolgatva fogyasztom. Egyszer csak ajtó csapódásra figyelek fel. Trappolás hangzik,majd Briana jelenik meg a konyha ajtóban. Hol volt eddig? Nem is volt itthon? Freddie itt van? Ezernyi kérdés tódult az agyamba,de egyiket se tudtam feltenni,mert lecsapott elém az asztalra egy újságot.
-Ezt mégis hogy képzeltétek?-kiabál. A fejem mindjárt szép robban,és ő még kiabál!
-Csendesebben.-pisszegek.
-Oh,csak nem megártott a sok pia?-kérdezi gúnyosan.
Nem foglalkozva vele,elveszem az újságot. Meglepődve látom,hogy a címlapon Becca,Stella,Oli és én vagyunk,ahogy elhagyjuk a tegnap esti klubot.
,,Családapa?
A világszerte ismert One Direction énekesét,Louis Tomlinson-t (24) tegnap fiával látták egypáran,ahogy vidáman sétálgat vele Los Angeles utcáin. Ám apa-fia párossal más is mutatkozott. A társaságukban volt Becca Smith (23),akit múltkor már láthattunk vele a reptéren. Egypár rajongói tweet szerint a lány Tomlinson új barátnője. Vajon az újdonsült anyuka mit szól ahhoz,hogy gyermeke apja már másnak csapja a szelet? Szent a béke a Tomlinson házban? Egyes pletykák szerint a pár a tegnap estét egy night clubban töltötte baráti társaságban,ahol Louis felöntött a garatra és verekedésbe keveredett egy műsor vezetővel. Az indokot senki se tudja,csak annyit hogy utána sietősen távoztak.
A szerelmes párnak sok boldogságot kívánunk,és üzenjük Louis-nak,hogy legközelebb a kevesebbel is érje be."
Éppen végeztem a cikkel,amikor felnéztem és Becca-t pillantottam meg,ahogy lefelé baktat a lépcsőn. Édesen elmosolyodott,amitől a szívem megszűnt dobogni egy pillanatig,majd újra indult. Egy óvatlan percben,amíg másféle nézet, az újságot a székem mögé dobtam,mert nem szeretem volna,ha tudomást szerezne róla,majd később én magam mondom el neki. Briana csak felhúzott szemöldökkel nézet rám. A mutató ujjamat a szám éle rakva sugalltam neki,hogy maradjon csendbe.
Becca kikerülve a még mindig ajtóban ácsorgó szőke anyukát,egyenesen felém tartva,nem zavartatva magát beleült az ölembe.
-Jó reggelt!-csókolt meg. Mióta van ilyen bátor barátnőm? Remélem nem Briana-t akarja féltékenyé tenni,mert tudnia kéne,hogy engem csak Becca érdekel.
-Neked is szépségem!-mondtam a csók után.
Szerintem még folytattuk volna az enyelgést,ha valaki nem rondít bele.
-Nem volt elég tegnap este?-húzott ki egy széket az asztaltól,és helyet foglalt.
Mi csak kérdőn néztünk rá,főleg én,mert szégyen vagy nem,de nem sok mindenre emlékszem.
-Oh,hogy ti nem is tudjátok?!-játszotta meg magát. Ismerem már annyira,hogy tudjam tervez valamit.-Miután ti éjjel háromkor hazaértettek,nem kis hangzavart keltve,bevonultatok a szobába. Szegény kisfiammal el kellett mennem innen,mert az egész ház visszhangzott az obszcén szavaitoktól és a nyögéseitektől.
Most már tényleg megfogadom,hogy többé nem leszek részeg,főleg ha utána a fiamhoz jövök haza!
-Most hol van Freddie?-kérdeztem, inkább erről érdeklődve,mert tudom,hogy azt akarja akadjak ki,és legyen egy orbitális veszekedés,de nem lesz.
-A nagyanyjánál.
-Hozd haza!-szinte már parancsolom.
Briana arcvonásai még jobban megkeményednek és nemlegesen megrázza a fejét.
-Nem!-tanúsítja is szavakkal.-Tudod Louis nekünk van egy egyezségünk.-emlékeztet.
Farkasszemet nézünk egymással,végül feladom,mert Becca értetlen hangja visszaránt.
-Mitek van?

Becca Smith

Értetlenkedve kapkodom tekintettem kettőjük között. Mi az,hogy nekik van egy egyezségük? És az mit tartalmaz? Közöm van hozzá? Egyikük sem szól semmit,amivel csak az idegeimet húzzák. Amúgy is utálom,ha valamiből kimaradok,pedig tudom,hogy valamennyire nekem is közöm van a dologhoz,mégse mond senki semmit.
-Mondjad már,az Isten szerelmére!-kiabálok Louis-ra,nemcsak őt hanem saját magamat is meglepve.
Louis akkorát nyelt,hogy még én is hallottam. Többször kinyitotta a száját,de magyarázat nem jött ki rajta,sőt hang se. Viszont volt aki beszélt helyette. Normális esetben nem álltam volna szóba Briana-val,mert nálam elásta magát már az első találkozásunkkor amikor még köszöni se volt hajlandó.
-Nocsak,nocsak.-ajkai gúnyos mosolyt formáltak,ahogy kimondta ezt a két szót,hosszú műkörmeivel az asztalon kopogtatott.-Nem meséltél neki,a mi kis szerződésünkről? Oh,pedig az annyi mindent tartalmaz. Soroljam?-tette fel a szerintem költői kérdését,mert folytatta is.-Például van egy olyan pontja,hogy le kell mondania rólad,hogy láthassa a fiát.-ahogy ezt kimondta,mintha egy világ tört volna össze bennem.
-Ez igaz?-fordultam Louis-hoz kétségbeesetten.
Gyönyörű tenger kék szemeit rám emelte,de most azok is könnyekben úsztak. Sose láttam még sírni.
-Szerinted,ha nem lenne igaz,akkor én mit keresnék itt?-nevetett fel a gyűlölt nő személy.
Óriási bűntudatom támadt. Ez akkor azt jelenti,hogy most sem szabadna itt lennem? De akkor Louis miért ragaszkodott ahhoz,hogy jöjjek el? Nem hagyhatom,hogy én legyek az aki közéjük áll. Annak a gyereknek kell egy szerető apa,és ha Louis engem választana,Freddie talán soha többé nem láthatná az apját. Most hogy Briana kimutatta a foga fehérjét,nem nehéz megállapítani,hogy milyen,és már most sejtem,hogy még ennél messzebbre is képes elmenni,csak hogy Louis-t maga mellett tartsa. Nem bírtam sokáig,irritált,ahogy Briana úgy méregetett engem,mint egy cafat húst a piacon,és tuti azon gondolkodott,hogy hol vágjon még belém. Könnyeim függönyén keresztül futottam fel a lépcsőn. A szoba felé vettem az irányt,ahol jól becsaptam az ajtót,mert hallottam,ahogy Louis utánam fut.
A sarokban álló bőröndömet dobtam fel az ágyra,amikor utolért,és halkan csukta be az ajtót. Nem vettem róla tudomást,csak folytattam a pakolást a szekrényekből a táskába. Hirtelen két kar ölelte át a derekamat,és tartott fogva.
-Engedd,hogy megmagyarázzam.-suttogta magas,mégis érces hangján a fülembe. Nem érdekelt,mit akar csapkodtam,ahol csak értem,hogy elengedjen.
Végül feladta,és elvette kezeit,de éreztem,ahogy még mindig szorosan áll mögöttem. Szembe fordultam vele.
-Nem kell magyarázat. Értek én mindent.-közöltem és rakodtam tovább.
Szemem sarkából pillantottam csak rá. Ott állt a szoba közepén,lehorgasztott fejjel és összetörten. Legszívesebben odamennék hozzá,és megölelném,a fülébe suttognám,hogy nincs semmi baj,együtt megoldjuk. De nem eljött az idő,amikor saját érzéseimet és önzőségemet háttérbe taszítva,azt kell mondanom,hogy nem. Nem adhatja fel a családi kötelékét egy nő miatt. Tudom,hogy ezzel a lépésemmel egyenesen Briana karjaiba lököm,de jobb lesz neki így.
Az ajtó felé veszem az irányt,de megint elkap,most a csuklómat.
-Becca.-szólít meg. Minden erőmet összeszedve fordulok feléje.-Nem mehetsz el. Tudom,hogy tudod,mennyire szeretlek,és ha kell lemondok mindenről,csak veled lehessek.-hangja könyörgő.
-Louis.-sóhajtok fel. Megtörlöm könnyes szemeimet,és szipogok egypárat,mielőtt belekezdenék.-Nem teheted meg ezt a fiaddal.-látom rajta,hogy közbe akar szólni,de nem engedem.-Hadd fejezem be. Szóval nem dobhatsz el mindent semmi vagy bárki miatt. Én tudom,milyen amikor apa nélkül nősz fel,és te is tudod. Már a pici születése előtt azt hajtogattad,hogy te igenis jó apa akarsz lenni. Ha most eljössz velem nem leszel az. Szerinted,ha majd nagyobb lesz,bekerül az óvodába,ahol azt látja majd,hogy a gyerekeknek van apukájuk és ő keresi a sajátját,mit mond neki az anyukája? Bocsi,de apád elhagyott egy nőért? Valljuk be,ez azért elég gáz.-mosolyodtam el.-Tudom,jól hogy szeretsz,és én is téged. Igaz előtted nem tudtam mi az a szerelem,de te megmutattad nekem. Szeretlek Louis William Tomlinson.-csókoltam meg.
Hirtelen magához rántott,aminek következtében a kezembe tartott táskák kiestek. Vadul falta ajkaimat,de ebbe a csókba minden érzelmet beleadtunk. Egészen a találkozásunk első pillanatától kezdve mostanáig az elbúcsúzásig. Csodás három hónapot töltöttem vele,sose fogom elfelejteni azt amit ő adott nekem. Örökké emlékezni fogok rá.
-Ideje mennem.-toltam el magamtól.
Kék íriszeibe ijedtség,szomorúság költözik. Fáj a szívem,ahogy az én mindig jó kedvű,vicces Louis-mat így kell látnom,és valamennyire az én hibámból is. Távolodok tőle,az ajtó felé. Látom,ahogy utánam kap,de nem engedem,hogy megállítson.
-Ha valóban szeretsz,engedj el. Nem csak most,hanem végleg. Én is ezt fogom tenni.-ezek az utolsó szavaim hozzá,mielőtt tényleg átlépném a küszöböt és elhagynám a házat.

Átléptük a 2000 szavazatot!😍😍😍😍😘😘😘❤❤❤
Köszönöm!❤
Boldog Bolondok Napját! (Még belefér 😄) Én nem viccelek meg senkit :)
xxxEszty Tomlinson

U.I.:Nem engedi,hogy címet adjak a fejezetnek. Majd még javítom.
U.I.2:És bocsánat a csúszásért,mert este fele ígértem a részt. :(