Húgom a Directioner /Befejezett/

37.fejezet,, Én jó apa akarok lenni!"

Louis Tomlinson

Az éjszaka valami eszméletlen volt. Nem nagyon megyek bele a részletekbe,mert ez a mi kettőnk dolga.
Korán reggel a telefonom csörgésére keltem. Ez mostanában gyakran előfordul,de amikor megláttam Briana nevét villogni a kijelzőn egyből kitisztult a látásom. Azt beszéltük meg,hogy csak ha baj van vagy megindul a szülés hív fel. Kezemben a telefonnal osontam ki a szobából,mert Becca még az igazak álmát aludta.
-Hallo!-vettem fel a készüléket.
Sistergés és zajok hallatszottak a túl oldalról de válasz nem. Ellenőriztem a hívás már 30 másodperce tart.
-Louis?-ez nem Briana.
-Igen én vagyok.-válaszoltam az idegen női hangnak.
-Oh remek! Briana anyukája vagyok. Ajánlom,hogy azt a puccos seggedet azonnal repítsd ide,mert Briana-t bevittek a kórházba.-ajaj,azaz igazság,hogy Briana anyukája nem nagyon kedvel,főleg amikor megtudta hogy a lánya tőlem terhes és én nem fogom feleségül venni.
-Rendben. Sietek.-tettem le.
A francba! Ezt nagyon nem így terveztem. Nem akarom Becca-t itt hagyni,de az meg milyen bunkóság lenne ha magammal vinném. Mármint abból a szempontból,hogy mégiscsak a volt "barátnőm" fog szülni,és odaállítok a mostani barátnőmmel. Kínos. És most Lottie is itt van nálam,és tudom,hogy tud magáról gondoskodni de őt se szeretném magammal vinni.
Visszamentem a szobába,ahol életem szerelme már az ágyon feküdt ébren. Arcán gyönyörű mosoly ül,és félek,hogy amit most mondani fogok neki,attól az a mosoly lehervad onnan.
-Valami baj van?-érdeklődik. Van egy sejtésem,hogy a gondterhelt arcommal néztem rá.
Leülök mellé az ágyra,és kezeim közé fogom az övéit. Kell valami ami erőt ad.
-Los Angelesbe kell utaznom.-közlöm.-Úgy néz ki Briana lassan szülni fog,és én szeretnék mellette lenni.-fájdalmas kimondani ezeket a szavakat. Legszívesebben visszaforgatnám az idő kerekét és ésszerűen döntenek. Ha akkor este nem iszom segg részegre magam,most nem kellene ezen az egész macerás dolgon átmennem. De a múlt megváltozhatatlan,mint már mondtam. Ahogy előre éreztem Becca arca elkomorul,és látom rajta,hogy próbál jó arcot vágni a dolgokhoz,de belül faj neki. Ha nem a fiamról lenne szó,akkor itt maradnék vele,és nem törődnék semmivel. De az én első szülött gyermekemről van szó,és nem szeretném cserben hagyni őt. Én jó apa akarok lenni!
-Persze. Szüksége van rád.-mosolyodik el szomorkásan.
Magamhoz húzom egy szoros ölelésbe. Beszívom hajának eper illatát,amit a kezdetek óta imádok,olyan mint az epres fagyi. Apró,lágy puszikat helyezek el a feje búbján,miközben ölembe ringatom. Érzem,ahogy a levegő vétele felgyorsul. Nem tudom eldönteni,milyen okból,csak amikor meztelen felső testemen csordul le a nedvesség,aminek a forrása,az ő gyönyörű szeme.
-Ne sírj!-szólok rá.-Nem szeretem,amikor sírsz.-elég volt egy életre,amikor először láttam őt összetörni.-Pár nap és itthon leszek veled.-csitítgatom. De igazából csak magamat áltatom. Hisz én se úgy gondoltam,hogy megszületik és nem sokkal később haza jövök,hanem legalább addig amíg annyi idős nem lesz,hogy elhozhatjuk Angliába. Már beszéltem erről Briana-val,hogy szeretném,ha ide költöznének,de még nem válaszolt rá.
Végül összeszedtük magunkat,aztán megreggeliztünk. Tudom,hogy sietnem kell,de még nem voltam felkészülve arra,hogy elhagyjam Becca-t,még csak most kaptam vissza,és most kaptam meg teljesen. De eljött az ideje az indulásnak is. Hosszas búcsúzás után kiléptem az ajtón. Hazamentem,ahol összeszedtem pár dolgot,meg átöltöztem,és hagytam Lottie-nak egy üzenetet,hogy ha szeretne maradhat,csak azért Becca néha átjön megnézni rendben van-e minden. Aztán repülőre szálltam.