Húgom a Directioner /Befejezett/

67. fejezet ,, Hiányoztál tesó"

Becca Smith

Szombat reggel Louis korán kelt,mert elment edzeni. Ahogy ő fogalmazott el lustult mostanában,ezért megpróbálja magát formába hozni. Nagyon úgy tűnik,hogy fontos neki a meccs nyeresége,még az sem tántorítja el,hogy az ellenfél csapatában játszik Niall is.

Én később keltem,hisz semmi feladat nem várt rám a munkám téren. Mindennel végeztem amit Harry elvileg hétvégére adott,de én akkor csináltam meg,amikor esténként egyedül voltam ebbe a nagy házba. Napközben mindig valaki jött vagy heti vizsgálatra jártam. Igen,az én kis pocaklakóm nődögél,én meg bosszankodok,hogy nem férek bele a ruháimba. De a lényeg,hogy a mi kislányunk nagyon is egészségesnek tűnik. Természetesen Harry minden héten új fotósorozatot csinál,mert nem akarja elhinni,hogy egy hét alatt azért nem változik a hasam mérete. De ő szorgosan tevékenykedik és írja a dátumokat,és készíti a fotó albumot.

Délig olvasással ütöttem el az időt. Úgyis rég olvastam már könyvet. Meg neteztem is. Sose gondoltam volna,hogy néhány színezet sztori ennyire vicces tud lenni. Megnéztem az új videót amit Briana posztolt Freddieről. Úgy terveztük,hogy jövő hétvégén együtt utazunk Los Angeles-be,azaz Harry,Roxy,Hannah,Niall,Liam,Cheryl is jön velünk,mert még nem látták a pici Tommot.

Kora délután szendvics gyártásban kezdtem,mert valószínűleg nemcsak én leszek éhes,hanem a gyerekek is. Louis azt mondta,hogy Lottie,Fizz,Phoebe,Daisy jönnek el megnézni bátyjukat. A két kicsit Jay nem meri elhozni,illtve rájuk vigyázz otthon.

Épp új kenyeret vajazok,amikor csörög a telefonom. A nappaliban találom meg a könyv lapjai között.

-Szia édes!-veszem fel,miután elolvastam a kijelzőn szereplő nevet.

-Szia Hercegnőm!-mélyíti el a hangját Louis,amitől a szívem hevesebben kezd el verni.-15 perc és ott vagyok,addig elkészülsz,vagy tegyek kerülőt?-szórakozik.

-Nem vagy vicces.-közlöm komolyan.-Kész leszek!-jelentem ki,majd le is rakom.

Visszamegyek a konyhába és elkészítem az utolsó szendvicset is,majd a szobába rohanok átöltözni. Mivel nagyon jó idő van,és foci meccsre készülök ezért sportosabbra veszem. Belepréselem magam a szokásosnál eggyel nagyobb méretű rövid nadrágomba (hála Istennek lábra nem szedtem fel sokat,inkább hasra és fenékre) hozzá pedig egy hosszított,sima fekete felső. A hajamat lófarokba kötöttem,majd befontam. Sminkkel nem törődtem. Cipőnek fekete Converse-t választottam. Magamhoz kaptam a kistáskám,amibe a szükséges holmijaimat tartom,és a szendvicsekkel és üditőkkel teli kosarat is. Épp a ház ajtaját zártam be,amikor Louis leparkolt a feljáróra.

-Kellemes csalódás!-motyogta,majd felém fordulva megcsókolt. Imádom,főleg amikor elmélyíti,ahogy most is tette. Nem érdekelt minket,hogy ránk várnak,mi csak a pillanatnak éltünk,és élveztük egymás ajkainak ízét. Mintha tegnap nem éltük volna ki magunkat.
Végül mégis elszakadtunk egymástól és elindultunk.

-Annyira izgulok!-szólalt meg félúton.-Nagyon régen játszottam már versenyszerűen.-magyarázta.

-Ne aggódj.-szorítom meg a kezét,erőt adva.-Ügyes leszel.-puszilom meg az arcát.

Mivel tegnap este ráparancsoltam,hogy borotválkozon meg,ezért így most tökéletesen látszott,ahogy az arcára egy kis pír kúszik. Mikor leparkol a stadion előtt,hirtelen felém fordul.

-Nagyon szeretlek,ugye tudod?-csókol meg. A szívem kihagy egy ütemet,és nemcsak a tette miatt,hanem amit mondott. Eddig csak egyszer mondta ki ezt a szót nekem. Igen akkor a "megcsalás" után. Azóta sose,ezért is lepődtem meg,de boldoggá tett ezzel az egy szóval.