Húgom a Directioner /Befejezett/

25. fejezet ,, Szép barátnőd van Louis"

Becca Smith

Döbbenten néztem Louis-ra,aki még mindig alattam feküdt. Ő csak megragyogtatta huncut Tomlinson mosolyát. A szívem hevesen vert,ahogy vissza gondoltam az előbbi pillanatokra,a légzésem felgyorsult. A könyvek szerint ennek a csók előtt kéne megtörténnie.
-Már régóta megszerettem volna ezt tenni.-a hangja mélyebb még a szokásosnál is. Tekintetét enyémbe fúrja,amitől csak még jobban előjönnek a tünetek.
-Hát örülök hogy megtetted.-el se hiszem,hogy én ezt kimondtam.
Louis csak aranyosan kacag,amitől mellkasa rázkódik vele együtt én is. Végül feltápászkodok róla,és segítek neki is talpra állni. Mikor szemtől szemben állunk és úgy érzem,hogy újra megakar csókolni,egy hang szakít félbe minket.
-Az ott Louis Tomlinson!-sikította egy Hannah-val egyidős lány.
Szuper! Nincs semmi gondom a rajongókkal,hisz miattuk tartanak most ott a fiúk ahol,de nem szoktak néha arra gondolni,hogy a srácoknak is van magánéletük. Jó értem én hogy egyetlen soha visszanemterő lehetőség hogy beszéljenek velük és képet készítsenek. De legalább ne egy fontos dolgot zavarjanak meg. Louis nem tűnt dühösnek,boldog mosollyal fordult a lány felé.
-Szia!-köszöntötte.
A lány kinyitotta a száját de hang nem jött ki rajta. Szegény sokkos állapotba került. Láttam ahogy szemei bepárásodnak,majd kis könnycseppekbe folynak le az arcán. Meglágyult a szívem. Ő nem tudhatta,hogy éppen mit zavar meg,ő csak meglátta kedvenc énekesét,és boldogságban kiáltotta el magát.
-Ne sírjál,kedves!-szólt rá Louis és egy zsepit nyújt feléje. -Hogy hívnak?
-Jenna.-szipogta.
-Nos Jenna mit szólnál ha te lennél az első aki közös képet készíthet velem és a barátnőmmel?-kérdezte Louis kedvesen.
Jenna csak hevesen bólogatott,és szemeit törölgette,hogy annyira nem látszódjon a sírás nyoma.
Louis intett a nem messze tőlünk beszélgető Olinak és Stella-nak.
Beálltunk a fotóhoz,Louis a lány egyik oldalára én a másikra. Nem szeretek fotózkodni,még most sem értem Harry mégis hogy érte el,hogy képeket készíthessen rólam. Talán azért álltam be Jenna mellé,mert ő nem ítélkező rajongónak tűnik.
-Szép barátnőd van Louis. Vigyázz rá!-mondta Jenna majd léceit visszacsatolva tovább csúszott.
Még vagy fél óráig gyakoroltatta velem Louis a csúszást,majd mikor megállapította,hogy nem is olyan rossz,közölte,hogy most már nem kell felgyalogolnom a domb közepéig hanem felvonóval megyünk.
Örültem neki mert már nagyon elfáradt a lábam. De mégse jött össze se elsőre,se másodikra sőt még a tizenvalahányadikra sem. Mindig elestem már az elején vagy ha szerencsésebb voltam a közepén. A körülöttünk lévő várakozó emberek nem panaszkodtak,csak mosolyogtak rajtunk,ahogy én elesek Louis pedig rögtön rohan hozzám,hogy segítsen felállni.
Nem tudom hányadszorra próbáltam meg amikor végre sikerült feljutnom! Integettem Louis-nak aki lent várt rám. Szívemet elöntötte a melegség és meg merem kockáztatni a szerelem érzése is,ahogy arra gondoltam,ahogy ez a férfi csak azért nem síel most a barátaival,mert engem tanít. Meg tehette volna azt is,hogy közli akkor boldogulj ahogy akarsz,de nem ő itt maradt velem,és segített. Sok könyvet olvastam és filmet láttam már,mindegyiknek a férfi főszereplőjében találtam egy olyan tulajdonságot amit én is elképzeltem a 'jövendőbeli barátom' -ban. Ezt az általam alkotott 'tökéletes pasit' én Louis Tomlinson-ban találtam meg. A kedvesség, jószívűség, védelmezősség,humor. Sose kerestem a szerelmet úgy gondoltam majd rám talál ha szeretne. Hát megtalált.

Minden bátorságot összeszedve lecsúsztam a lejtőn,és sikerült megállnom,úgy hogy senkit nem döntöttem fel és talpon maradtam!
-Büszke vagyok rád!-Louis szorosan magához ölelt,és egy szelíd csókot adott ajkaimra.