Húgom a Directioner /Befejezett/

27. fejezet ,, Felkérhetlek egy táncra?"

Becca Smith

A délután gyorsan eltelt. Letelepedtünk a kandalló mellé,hogy a délelőtti hócsatából felmelegedjünk. Én egy könyvet vettem magamhoz,Louis pedig az ölembe hajtva fejét,nézte a tévét. Engem nem zavar az olvasásban semmi,mindig is csodálkoztak az osztálytársaim,hogyan tudok olvasni akkora hangzavarban,mint amekkora mindig volt az osztálytermünkben. Még maradtam volna,de az este hamar eljött és neki álltunk öltözni. Még szerencse,hogy hoztam magammal "alkalmi" ruhát is. Volt egy olyan sejtésem,hogy Louis nem magányosan akarja ünnepelni az újévet. Ez is csak egy egyszerű fehér felső,ami ujjatlan,felől a nyak résznél fekete csipke díszíti. Hozzá egy sötétkék farmert,és térdig érő fekete csizmát. Mivel szeretem a kiegészítőket,most egy szívmedálos nyakláncra és egypár karkötőre esett, a választásom. A hajamat két fonatban befontam.

-Kész vagy már?-kopogtam be a fürdőbe,mert én már felöltözve és teljesen készen vártam Louis-ra.

-Pillanat,és megyek is.-kiabált vissza. Kivételesen igazat mondott,mert tényleg nem sokkal később készen lépet ki az ajtón. Ő se vitte túlzásba,egy fekete farmer,és mintás felső,és az elmaradhatatlan Adidas cipő. Hajával nem csinált semmit,csak kicsit odébb fésülte a hosszú tincset a szeme elől. A napokba megemlítettem neki,hogy nem szeretem,ha a szemébe lóg,mert akkor nem látom,gyönyörű kék íriszit. Végre megborotválkozott,igaz így fiatalabb kori énjére hasonlít.

-Indulhatunk?-nyújtotta a karját felém. Felvettük a kabátjainkat,majd kiléptünk a hidegbe. A bár ahova megyünk nincs messze a szállásunktól,ezért a többiekhez csatlakozva sétáltunk odáig. Louis szorosan összekulcsolta kezeinket,amitől a szívem hevesebben vert. Már három napja együtt vagyunk,de még mindig nem tudom megszokni,hogy a kezemet fogja,megcsókol,és kedvességeket mond. Nagyon jól esik,de van egy olyan félelmem,hogy mivel én még nem voltam igazán szerelmes,ezért nem tudhatom,hogy amit most érzek iránta az valós vagy csak nekem is egy rajongási láz. Nem szeretném megbántani őt,de egyenlőre szeretnék rájönni,hogy mit is érzek iránta pontosan.

A szórakozóhelyen csak páran lézengtek,annak is két csoportja. Az egyik akik párjukkal jöttek megünnepelni az újévet,és a táncparketten dülöngéltek,és a másik akik magányosan a bárpultnál hajtották le egymás után a feleseket. Beültünk egy viszonylag eldugott boxba,és kértünk italokat.

-Kinek mi az újévi fogadalma?-érdeklődött Lottie. A napokba sokat beszélgettem vele is. Ugyanolyan mint a bátyja,szeretné az álmait megvalósítani. Kíváncsi vagyok vajon az egész család ilyen-e,kitűz egy célt maga elé,és addig hajt érte amíg el nem éri. Mondjuk én is ezt csináltam.

-Csajokat szerezni.-nézet egymásra Calivin és Oli. Mi csak jót röhögtünk rajtuk. Kezdem megszokni ezt a stílust. Igazából sulis koromban én is hasonló társaságban lógtam,aztán anyáék halála után elhanyagoltam őket,megsértődtek,nem értettek meg,és szerencsére akkor jött Stella és nyújtott segítségnyújtó kezet,ami szó szerint igaz.

-Többet tanulni bioszból.-sóhajtott Hannah. Még ide is hozta magával a tankönyvét,mert szünet után megint irat velük a tanárnő,és mostanában még jobban rászállt a húgomra. Habár érdekelne mennyit tud tanulni,a két cserfes lány mellett. Tegnap átmentem hozzájuk,mert a fiúk elmentek kicsit iszogatni. Azon kívül,hogy Lottie kipróbálta rajtam sminkelési és fodrász tudását,párna-csatáztunk és megnéztünk két filmet. Valamikor éjfél után értem vissza Louis-hoz,aki addigra már az ágyban feküdt elterülve. Érkezésemre felébredt,és állítása szerint megijedt,hogy egy banya akarja elvarázsolni békává. Sajnos a gyönyörű smink és begöndörített haj,a szórakozás közben tönkrement.

Itt abbamaradt ez a beszélgetés,mert a pincér kihozta a kért italokat. A fiúk alkoholt kértek,Stella és én valamilyen koktélt,Lottie és Hannah colát. A téma másra terelődött. Én csak csendben figyeltem,ahogy a többiek vidáman csevegnek minden hülyeségről,csak a vicceken és beszólásokon nevettem fel. Durva,hogy még két hónapja sincs,hogy elkísértem a húgomat egy dedikálásra,és az ott történtek óta,milyen gyorsan felfordult az életem. Addig a napig,csak szürke hétköznapokba éltem,minden nap felkeltem,elvittem Hannah-t suliba,elmentem dolgozni,este megnéztünk egy filmet. Nem mentem a barátaimmal sehova,hisz egyetlen igaz barátom Stella és őtőle egy óceán választ el. A munkahelyemen is jóba vagyok szinte mindenkivel,de egyiküket se hívnám ha bármi történne. Most meg Harry Styles fotózásán voltam modell,és megismerkedtem Louis Tomlinson-nal,aki érzéseket kelt bennem.

-Felkérhetlek egy táncra?-fordult felém egy lassú számnál Louis. Örömmel engedtem,hogy kezemnél fogva vezessen a táncparkettre. Kezeit derekamra helyezte,sajátjaimat a nyaka köré fontam. Úgy nézhetünk ki mint egy átlag szerelmes pár. -Remélem jól érzed magad.-suttogta.

-Persze.-nyugtattam meg,mert látszott rajta,hogy izgul azért,hogyan érzem magam. Tovább táncoltunk. Louis remekül irányít. Éppen megforgatott majd,ahogy visszaértem hozzá,letámadta ajkaim,és szenvedélyesen megcsókolt.

-Ezt most miért?-lihegtem,ahogy levegő hiányába elváltunk.

-Hiányzol.-mosolygott. Szeretem,ahogy szája felfelé görbül. Ilyenkor olyan,mint egy kisgyerek.

-De hát itt vagyok veled.-értetlenkedem.

-Tudom,de attól meg hiányzol.-nevetett rám.

Inkább hanyagoltuk a témát,és tovább táncoltunk. Most már Louis nem pörgetett,csak egy helyben dülöngéltünk mint a többi szerelmes pár körülöttünk. Fejemet Louis nyakhajlatába fúrtam,beszíva mentolos illatát,ami lassan már megszállottságom. Ő még közelebb húzott magához. Szeretnék így maradni,ha lehet a végtelenségig.
De sajnos nem lehetett,mert a többiek is csatlakoztak hozzánk,így megzavarva ezt az idilli pillanatot. Oli Stella-val táncolt,Calvin valami idegen csajt kért fel,Lottie és Hannah pedig együtt rázták magukat a zene ütemére,ami most már valami bulis sláger. Körülbelül egy órát táncoltunk,majd leültünk,mert elfáradtunk. Én szokásosan Louis mellé szeretem volna ülni,de ő nemes egyszerűséggel az ölébe ültetett.

-Látod ott azt a pasit a pultnál?-suttogta a fülembe. Csak aprót bólintottam. Ott ült már amikor megérkeztünk,talán velünk egyidős lehet. -Végig téged figyelt,szóval ha lehet kerüld el. Már ittam nem keveset,és nem szeretném ha látnád azt az oldalamat,amikor részegen belekötök valaki be.-magyarázta. Igaza van egyenlőre tényleg nem szeretném látni,de mi lesz ha netalántán együtt maradunk és később derül ki. Ha például én leszek akibe majd beleköt? Inkább nem kísértem a sorsot.
Az éjfél hamar eljött,kimentünk a bár elé,ahonnan nem messze tűzijátékoztak. A hidegben dideregve,kezünkben egy-egy pohár pezsgővel,kiabálva számoltuk vissza a másodperceket.

-Tíz!...Kilenc!...Nyolc!...Hét!...Hat!...Öt!...Négy!...Három!-néztem Louis-ra.-Kettő!-suttogtuk egyszerre.-Egy!-megcsókolt. Nem számítottam rá. De nem zavartatva magam folytattuk tovább. Körülöttünk tűzijáték robbant,hangos üdvriogatások és ,,Boldog Újévet!" kiabálások hallatszottak.