Húgom a Directioner /Befejezett/

60.fejezet ,,Szerelmem,ébren vagy?"

Becca Smith

Hallottam. Mindent. Ahogy énekelt és amikor azt mondta szeret. Nem ébredtem még fel,de valahol a tudatalattimba hallottam Őt. Halk ajtócsapódás,majd nem sokkal később sutyorgó hangok. Aztán a nővéremet hallom beszélni,majd Harry-t,végül Hannah.
Pillanatnyilag a sötétségben vagyok,pedig úgy hallottam,hogy az orvostól,hogy csak alszok. Ha aludnék fel tudnék kelni,nem? Sose szeretem a kórházakat. Eddig megúsztam szerencsésen,semmim se törött el,és súlyosabb betegségeim se nagyon voltak.
Inkább visszasüllyedtem a feketeségbe. És Louis-n gondolkodtam. Természetesen nem haragszom rá,azért amit mondott. Tudom,hogy csak nem gondolkodott. Mégse tudom,mi lesz ha felébredek. Együtt leszünk újra? Mellettem marad? És Freddie? Egyáltalán miért jött ide? Milyen célból? Hisz ott a barátnője valamilyen Danielle,és úgy tűnik hogy Briana őt nem akarja "elüldözni". Legyen vele boldog,ha szeretne. Lehet,hogy azért jött,hogy elmondja személyesen is. Összetörje még jobban a szívem. De azt mondta,hogy szeret. Áááá,nem igaz! Miért nem lehet minden olyan mint a tündérmesékben? Boldog. De az a dal,amit énekelt,még sose hallottam. Lehet,hogy ő írta? Említette hogy szokott dalszövegeket írni,de nem mondott semmit csak bejött és nem sokkal később énekelt. Még így "eszméletlenül" is nagy hatással van rám a hangja. Ha ébren lennék tuti elsírtam volna magam.
Megint ajtó és lépések hangja. Most ki jöhetett? Mikor ébredhetek fel? Hogy kell ebből a sötétségből kijutni? A szék nyikordult mellettem,majd valaki erősen megszorította a kezem. Ezt csinálják mióta itt fekszek. Miért hiszik azt,hogy ettől majd csodálatos módon felébredek?
-Khm...nem is tudom,hogy kezdjem.-szólalt meg az ismerős hang,amitől boldogság töltött el.-Tudod,sokkal könnyebb így beszélni hozzád,főleg a történtek után. Hallottál már arról,hogy elvileg a betegek ilyenkor lelkileg itt vannak és hallanak? Remélem ez a baromság igaz,és nem kell majd még egyszer elmondanom. Habár a beszélgetés után mindenképpen megkeresem a pszichiátriai osztályt. Szóval...-csönd. Magam előtt látom,ahogy a hajába túr és próbálja magát összeszedni.-Nem regélem el újra,hogy miért szeretlek,mert bízom benne,hogy tudod,és az már nagyon nyálas lenne. Így inkább elmesélem mit éltem át,amikor elhagytál. Lehet nyálasabb lesz,mint a szerelmi vallomásom.-nevetett fel röviden.-Összeomlottam. Mintha magaddal vitted volna a szívem. Napokig hibáztattam magam,és önsajnálatba süllyedtem. Bezárkóztam a szobába,ahol törtem-zúztam,amikor olyan kedvembe voltam. Egy hét után Oli mentett ki ebből a helyzetből. Kirángatott az udvara,és közölte,hogy találják normális elfoglaltságot. Így dal írásba kezdtem. Amit énekeltem neked dalt,azt is én írtam.-tudtam!-És képzeld még gitározni is megtanultam. Habár Niall kiröhögött amikor előadtam neki a Little Things-et. Az idő csak haladt tovább,és a sebeim nemhogy begyógyultak volna,hanem nagyobbak lettek. Most biztos a fejedet ráznád,és megkérdeznéd hogy akkor mi van Danielle-val. Ő nem jelent nekem semmit. Igen az elején el akartalak felejteni,mert ezt kérted tőlem. De rájöttem,hogy az nem megy olyan könnyen. Helyette azzal áltattam magam,hogy ő te vagy. Tudom nagy baromság. De legalább arra jó volt,hogy addig is felszabadultabb lettem,és foglalkoztam a körülöttem lévőkkel,például a fiammal. De ennek a kapcsolatnak már vége,ugyanis az előbb dobott SMS-ben.-most már hangosan nevet fel. Úgy látszik nem nagyon viseli meg.-És még én vagyok a bunkó. A lényeg,hogy azért jöttem ide Londonba,hogy rendbe hozzam amit nagyon elszúrtam. Nem számítottam arra,hogy pont Harry-nél talállak majd. Legszívesebben elásnám magam azért amiket mondtam. Ugye tudod,hogy egyiket se gondoltam komolyan?-megint csend. Mélyet sóhajtott majd folytatta. -Gondolkoztam ezen a gyerek témán.

Louis Tomlinson

Mégis hogy mondjam el neki mire jutottam? Még így se tudok az érzéseimről beszélni. Sose tudtam,nagyon ritkán van amikor a valódi érzéseimet kitárom,még egy jó barát előtt is. Az mindkét kezemmel Becca-ba kapaszkodtam,ő az én csodafalam.
-Nem szeretnék kételkedni abban amit mondasz,hogy az enyém a gyerek. Csak nekem ez annyira fura. Mindig is egy tucatnyi gyereket szeretem volna. Mégis itt vagyok 24évesen és már a második gyerekem is úton van. Valljuk be,ez azért vicces. Én Louis Tomlinson aki sose akart felnőni és felelősséget vállalni,most már három életéért lesz felelős. -céloztam itt Becca-ra,Freddie-re és a jövőbeli gyerekemre. -Nem tudom még hogy de megoldom,hogy Freddie is velem maradhasson és ti is a babával. Ígérem.-pusziltam meg a kézfejét.
Úgy terveztem,hogy egy ideig még ücsörgök itt. Már négy óra hossza itt vagyunk és azóta nem ébredt fel. Én pedig nem tágítok mellőle,amíg magához nem tér,és utána sem. Nekünk együtt kell lennünk. Erősen megszorítom a kezét és hüvelykujjammal lágyan simogatom a kézfejét. Már félálomba vagyok majdnem,hisz nem sokat aludtam mostanság,amikor a szemeim kipattantak. Megrázom a fejem,hátha csak képzelődök de nem. Mintha egy pillanatig megszorította volna a kezem,és végig simította volna.
-Szerelmem,ébren vagy?-suttogom csodálkozva.
Arcát fürkészem,hátha látok rajta valamilyen változást. De nem. Tuti csak képzelődtem. Már épp visszaaludnék,hogy álmomban együtt lehessünk.
-Szia.-hallom meg rekedtes hangját.

Tudom,hogy a kép nem kapcsolódik a fejezet témájához,de én megláttam ezt a képet és azóta háttérképem. 😍
xxxEszty Tomlinson