Húgom a Directioner /Befejezett/

48.fejezet,, Mi lenne,ha mi tényleg egy család lennénk?"

Louis Tomlinson

Ma kora reggel felkeltem már,hogy tudjak beszélni Briana-val. Szeretem volna Freddie-t elkérni. Elhatározásra jutottam. Szeretném,ha ma elmennénk gyalog város nézésre,ahova pici fiamat is elvisszük,és akárhány fan jön oda hozzánk,felvállalom hogy Becca a barátnőm. Eddig sehol nem nyilatkoztam le,de nem szeretném,ha később ebből kifolyólag lenne vitánk. Azt akarom,hogy mindenki tudja hozzám tartozik.
Briana bár vonakodva,de beleegyezett. Furcsállom,hogy még nem tette szóvá,Becca itt létét. Sőt tegnap is rejtélyesen eltűnt.
Visszamentem a szobába,miután kisfiamat felöltöztetem,egy szerintem nagyon cuki ruhába. Az én angyalom édesen elterülve feküdt az ágyban,haja belelógott az arcába,és aranyosan szuszogott. Még mielőtt felébresztettem volna csináltam egy képet,amit be is állítottam háttérképnek. Bemásztam melléje,és óvatosan eltűrtem a haját az arcából. Apró mosolyra húzta száját,de szemeit még nem nyitotta ki. Lágy puszikkal próbálkoztam,főleg a nyaka körül,mert nagyon csikis. Erre már reagált. Kacagott.
-Louis!-sikította,amikor kezeimmel hasát vettem célba.
Összevissza forgolódott és kezeivel próbált eltolni. Végül én adtam fel.
-Öltözz!-szóltam neki,mire kíváncsian nézett rám.-Város nézésre megyünk.
Szemei felcsillantak,és egyből kipattant az ágyból. Magára hagytam,hogy addig csinálok a konyhába útravalót Freddie-nek. Éppen elkészültem,amikor Becca robogott le a lépcsőn már teljesen készen. Csinos,mint mindig.
-Freddie is jön velünk.-közöltem.
-De jó!-lelkendezett.-De nem zavar téged,hogy meglátják?-érdeklődött.
-Nem.-rántottam vállat. Igaz,hogy nem szeretném,ha teli lenne a közösségi oldalak a képeivel,de eltitkolni se akarom. Én is raktam fel képeket róla,igaz utána találtam elég bántó feldolgozásokat is.
Hamar elkészültünk,és Freddie-vel a babakocsiban léptünk ki a házból. Én toltam a kocsit,Becca pedig a karomba karolva mellettem. Még csak az utcát hagytuk el,amikor kisfiam már be is nyomta a szunyát. Először elsétáltunk egy forgalmasabb helyre,ahol többen is megbámultak minket. Azért még otthon a biztonság kedvéért felraktam a napszemüvegem meg a kapucnis pulcsimat. Még szerencse,hogy ma lehűlt kicsit a levegő,ezért nem néztek hülyének. Becca ámuldozva tekingetett körbe,olyan arcot vágva,mint aki egy másik univerzumba került volna. Nem akartam elrontani azzal a kedvét,hogy ilyet otthon Londonban is lát,de ki vagyok én,hogy elrontsam ezt a pillanatát. Beültünk egy Mekibe,ahol egy eldugottabb boxba foglaltunk helyet. Kicsi fiamat kivettem a babakocsiból,és az ölembe ültettem. Most már ébren van,és nagy szemeivel a környezetét vizsgálja. Egy idősebb hölgy jött oda hozzánk,hogy felvegye rendelésünket.
-Mit hozhatok a kis családnak?
Becca hirtelen lesápadt és dadogva magyarázott.
-Oh,mi...nem vagyunk...egy család.
Én figyelmen kívül hagytam,vagyis nem reagáltam rá. Mégis eszembe jutott az,ami már tegnap is. Mi lenne,ha mi tényleg egy család lennénk? Jó ez nem lehet,mert Freddie-nek meg van a saját anyukája. De ha egyszer már leszünk annyira felkészülve rá,akkor szeretnék Becca-val családot alapítani,mert benne megtaláltam az Igazit. Nagy betűvel. Nem tudom pontosan megfogalmazni azt,hogy mi az ami megfogott benne és eddig egy barátnőmbe se találtam,de benne meg van.
Mosolyogva adtam le a rendelést. A pincérnő felírta,majd távozott. Kisfiam hangos sírásával hívta fel magára a figyelmet. Megkerestem a cumiját és a szájába raktam,egyből elcsendesedett.
Becca-val beszélgetni kezdtünk,elmesélte,hogy mi történt vele mostanság . Annyira szeretem,ahogy nagy élvezettel mesél a munkájáról. Látszik,hogy ő tényleg szereti csinálni. Vajon rajtam is látják,hogy mennyire szeretem azt csinálni amit csinálok? Többször kapok negatív kommenteket,mert mostanában elvileg nem vagyok elég aktív. Amikor Eleanor-ral szakítottunk valóban mély letargiába kerültem. Mégis folytattam a turnét és nem hagytam cserben a rajongóim,ellenben Zayn-nel.
Egyszer csak két lány jelent meg mellettünk,és csillogó szemekkel néztek minket. A szőke hajú bátrabb szólalt meg.
-Sziasztok! Csak szeretnénk egy közös képet,és ha nem gond megnézni Freddie-t.
-Semmi gond.-ragyogtattam meg mosolyomat.
Beálltunk egy fotóra külön-külön,majd a bátortalan lány Becca-hoz fordult.
-Te ki vagy?-a kérdés elég bunkón hangozhatott,de kedvesen tette fel,így nem állt szándékomban kioktatni még.
-Ő a barátnőm.-válaszoltam helyette,mert aranyom csak tátogott.
A kíváncsi lány boldogan fogadta a hírt,de a barátnője már nem annyira.
-Louis te ennél jobbat érdemelsz.
Bármennyire is szeretem a rajongóimat most kiakasztottak.
-Majd ha kérdeztem a véleményed szólok.-közöltem vele "bájosan".
Erre megsértődött és kiviharzott az kajáldából. Most tuti teli lesz a Twitter meg az összes közösségi oldal,hogy milyen bunkó vagyok,de nem érdekel. Tudhatnák már hogy én kiállok azokért akiket szeretek.
A másik lány még maradt megnézte Freddie-t,majd magunkra hagyott minket.
Mi is megindultunk,és körbe jártuk a várost. Több fannal is találkoztunk,ők már jobban fogadták
a barátnőm hírét. Volt aki aranyosan elbeszélgetett velünk,volt aki csak képet vagy puszit kért.
Délután négy körül értünk haza. Freddie-t elvittem aludni,majd Becca után mentem a szobába.
-Mit szólnál ha este elmennének valahova szórakozni?-kérdeztem.
Szemei felcsillantak,majd már rohant is készülődni.

Boldog Húsvét Ünnepeket Kívánok Mindenkinek! 😘❤ Élvezzétek a szünet maradék napjait,de azért tanuljatok is! :D