Pofon a múltból

Tizedik fejezet

Mielőtt feltehettem volna a milliódolláros kérdést, egy fej jelent meg nagyon közel hozzám.

- Istenem, felébredtél! Azt hittem, nem látom többé azokat a beszédes, csokibarna szemeidet. Nagyon megijesztettél Lil!

- Mi... mi történt?

- Paullal beszélgettetek az irodában két napja, és elájultál. Azzal nem lett volna baj, de esés közben beverted a fejed az asztalba, és agyrázkódást szenvedtél. Közel két napig  voltál eszméletlen. 

- A turné...

- Lil, milyen turnéról beszélsz? Paullal azt beszéltük meg mielőtt visszamentünk dolgozni, hogy egy fél évig biztosan nem megyünk turnézni.

- Azt mondta, változott a terv. Valami európai és asszem amerikai körutat emlegetett. Én meg kiborultam.

- Mert?

- Tök örültem neki, hogy visszamehetek Európába, olyan szép hely. Erre közölte velem, hogy én nem mehetek, mert kell valaki itthon, aki intézi a dolgaitokat. Vagy valami hasonló.

- Lehet, nem tudom. Mióta behoztak, nem beszéltem senkivel. A skacok itt voltak, meglátogattak, de addig én elbújtam. Nem akartam, hogy itt lássanak. És mielőtt újra kibuknál, azért, hogy legyen időnk megbeszélni a történteket, és hogy mit fogunk csinálni ezután. 

- Nem tudom, mi legyen. Ti nemsoká elmentek turnézni, nekem meg per pillanat nem hiányzik egy hosszútávú aggódás és félelem, mikor lépsz félre. Ameddig itt vagytok, elleszünk így magunkban, de ha elmentek, nem akarok a barátnőd, vagy akármid lenni. Max egy barát, aki esténként felhív.

- Lil, ne csináld! Nem csalnálak meg, tudod, milyen régóta oda és vissza vagyok tőled.
- Nem akarok egy újabb csalódást megkockáztatni ilyen rövid időn belül. Ha visszajöttök, tőlem elkezdhetjük az egészet újra, de most...

- Ez fáj, de megértelek. Szeretném, ha minden rendben lenne veled. De ígérd meg, hogy minden este beszélünk.

- Ezt nem ígérhetem meg. Neked is lesznek esti elfoglaltságaid, nekem is. Majd összeegyeztetjük, mikor jó, és akkor beszélünk. 

- Skype?

- Úgy, hogy a nyakadon lesznek a fiúk? Kíváncsiak lesznek, miért beszélünk ennyit.

- Nem adom fel, kitalálok valamit. Most pedig, megkeresem a dokit. Előtte...

- Igen?

- Adsz egy csókot? Nagyon rám ijesztettél, kell a vigasztalás!

- Gyere ide! - Egy isteni csókot kaptam tőle. Nem csak egyet. És élveztem is rendesen, de a rámkötött hülye gép egyre hangosabban és gyorsabban pittyegett.

- Oké, én most megyek. Előkerítem azt a dokit. Túl hangosak vagyunk így. Próbálj meg lehiggadni, mert nem fog elengedni. - Adott még egy futó csókot, majd kisétált.

Pillanatokkal később nyílt az ajtó. 

- Már megint hallgatóztál? Vagy ezúttal leskelődtél Kalapos?

- Is-is. - kacsintott rám. Majd közelebb jött és megölelt.

- És ezúttal milyen kifogásod van?

- Gondoltam benézek hozzád, hátha felébredtél. Épp bejöttem volna, mikor kipattantak a szemeid. Amúgy... nagyon édesek vagytok együtt.

- Ha el mered mondani neki, hogy láttál és hallottál mindent, esküszöm, többet nem lesz szükséged semmilyen fejfedőre Liam!
- Oké, oké, vettem a lapot. Mióta van itt? Mióta elájultál a színét se láttuk.